United States or Western Sahara ? Vote for the TOP Country of the Week !
Dömötör ismerte az ő feleségét. Tudta, hogy ez az asszony nem tágít az ő akaratából. Igy lett a feleségem, tünődött megszeppenve így hagyott el engem és így fog meg másodszor is, ha nem leszek ravasz és óvatos. Erővel nem birok vele, itt furfangra van szükség, a teremtésit, máskép örökre elvesztem. Gondolkozott egy kicsit, aztán sóhajtva megszólalt. Legyen, ahogy akarja, asszonyom.
De rám fogták, hogy zsidó vagyok s még a kortes-nótába is beletették, hogy «nyúlbőrökkel nem gseftelünk, zsidó követ nem kell nekünk». Megfoghatatlan! Megmondta ezt már nekem régen a bölcs rabbi, felelt Atlasz úr sóhajtva és fejét vakarva. Ebben az országban mindig fogják szidni a zsidót, még ha nem zsidó is. Akkor rá sem hallgattam, de most kezdem látni, hogy bölcs ember volt.
Ő maga is urfi... Te utálatos bivaly, ugy lökdösöl, de ugy... Ilyenkor már nehéz lélekzettel, erősen szuszogva elaludt s a nagy bivaly Adolf, sóhajtva járta körül az ágyat, hogy betakarja a fölfuvódott formátlan testet.
Fiam nincs, lányomnak kell tehát örökölnie családunk tudományát, mely utódról utódra száll! mondá többször sóhajtva, éjjelenként pedig az Algol és Atair csillagok feljöveteléig az ég csudáiban oktatta a ház szögletére épített toronyban.
Igy is volt elég skandalum! mondta sóhajtva erről csak annak lehet fogalma, a ki látta. Most ki maradt odahaza? A könyvelők meg ők. Most már rendben van minden, elmozdulhatok egy-egy perczre. Miért jött Münchenbe? Valami hivatalos dolog? Szórakozottan felelt s olyan elkényszeredett tekintetet váltott a nővérével, hogy ijedten néztem rájuk.
Eszthey Bertalan nem a legnagyobb megelégedéssel kisérte szemével ezt a jelenetet, de nem mondhatott ellent, s midőn nejével egyedül maradt, kérdé: És miféle szerepet szántál ebben a különös helyzetben Jakabnak, ki természetesen meg fogja tudni, hogy Dózia nálunk van? Azon még nem volt időm gondolkodni, viszonzá sóhajtva Hermance. Ha Isten kegyelmes irántam, visszavezeti őt Veronikához.
Csak volna egy megbizható férfi ismerősöm, gondolta sóhajtva, kire rábizhatnám titkomat s biztos volnék hallgatásában... Én mint nő oly keveset tehetek, sőt gyanuba keverhetem magamat, mint a hogy gyanakodott rám Ernesztine, ki pedig távolról sem ismeri a világ rosszaságát, s ki egész életemben mellettem volt, és ismeri életemnek minden perczét...
A mint belépett az ajtón, már idegessé lett a nagytekintetü férfiú s meg se hallgatta a hebegését. Nem lehet kérem, a mi üzletünk nem előlegekre van építve. A nélkül nem dolgozhatom... Szomorú, de nem tehetünk róla. Sóhajtva ment haza, egyszerre eloszlott még az a kis önérzete is, a mit eddig olyan féltékenyen ápolt.
Tehetek amit akarok, élhetek ugy, a mint épen a legjobbnak látom, neki az mindegy. Egy kicsit elmélázott, hátradőlt a széken és sóhajtva beszélt tovább. Egy kis szeretet nagyon boldoggá tenne, nem lenne olyan üres az életem, mint most. Érzem, hogy senki se áll hozzám közel. Kár is beszélni ilyesmiről, mert csak nagyon elkeseredem s azért nem változik semmi.
Dóziának egy önkéntelen mosoly röpült keresztül ajkán, mi a két hölgyet megdöbbentette. Csak nem akarja állításomat kétségbevonni? kérdé elfojtott dühvel Obrenné, kinek hangja reszketett a fölindulástól. Nem! Hát mit akart jelenteni az a kétértelmű mosoly? Nem vettem észre, hogy mosolyogtam volna, viszonzá sóhajtva Dózia. Nincs is okom rá.
A Nap Szava
Mások Keresik