United States or Guinea-Bissau ? Vote for the TOP Country of the Week !


És ha játékközben magán érezte a pap szelid, kérdő tekintetét, ráförmedt: No, mit les úgy rajtam, maga baziliszkus szemű?!... Ma megint volt reménység efféle évődő mulatozásra; de előbb végig kellett enni a disznótort, ami még jógyomrú embernek sem utolsó feladat lehetett. Hisz ami egy másfélmétermázsás kövér disznótól csak telhetett, az mind a vendégek elé került.

Reggeli után, mint rendesen, a gróf dohányzójába mentek, hol nemsokára vendéget jelentett a komornyik: Oroszlay Jakab grófot. E név hallatára a házaspáron élénk meglepetés látszott, jelentőségteljes tekintetet váltottak együtt, mialatt Hermance mondá: Szivesen látjuk a grófot.

Sándornak semmi hasznát sem vehették; némán és zavartan állt atyja mögött s úgy látszott, mintha kerülné a tekintetét, a mit ugyan Atlasz úr nem vett észre, mert egészen el volt foglalva főpapi vendégével.

Rosszul láttál, Regina nincs itt semmi. Ott lejebb... még lejebb... Félrehajtogattam a meggyanúsított sűrűlevelű málnabokrot is, de persze, ott sem volt semmi. Látod, hogy nincsen semmi? Látom... mondotta megkönnyebbült, mély lélegzettel s most már valamivel bátrabban hajolt előre, hogy még mindig ijedt tekintetét a mozdulatlan bokrok sűrűségébe fúrja... látom, hogy nincsen semmi, de volt...

Csodálatos remekmű, talapzatán az alkotó lángelme kézjegyével: Dömötör I. 1895. A kapitány itt megállt, felnézett a füstös mennyezetre, tekintetét áhítatosan odatapasztotta a villanylámpa kampójára, mintha csendes hálaimát küldene a Magasságbelihez, amiért épen őt választotta kiNausikaa a tengerparton, Dömötör I. 1895." szerencsés tulajdonosául.

És mit evett ez alatt az egész hosszú idő alatt? Nem tudom, válaszolta eltünődve körtét... málnát... Egyebet nem? De igen... málnát... Ezt már mondta. Mondtam?... Elfordította tekintetét és megint a tanya felé bámészkodott. Látta-e, nem-e, hogy ott minden korom, hamu és romhalmaz nem bizonyos.

De láttam, hogy Klárával egy jelentőségteljes tekintetet váltott, ki mint a sóbálvány állt helyén, egyetlen szót sem tudott kiejteni, s midőn gyámatyja elment, visszaesett székére és görcsös zokogásban tört ki, míg én vigasztalni kezdtem, de dühösen ellökött magától, s azt kiabálta, hogy én vagyok az oka a szerencsétlenségnek. Nem tudod, mit értett ezalatt? Fogalmam sincs róla.

Igazam van-e, valóban régi ismerősöddel hozott össze a véletlen? folytatá Klárára emelve sötét tekintetét.

, ha okvetetlen kivánod, megteszem, viszonzá elhatározva magát Hermance, de oly megrovó, szemrehányó tekintetet vetve férjére, hogy az önkéntelen lesütötte előtte szemét s halk, bizonytalan hangon, de kihivóan mondá: Beszélj... Mondj el őszintén mindent.

De hangja szelid, kérő és rábeszélő volt, azonban Hermancenak minden vérét forrongásba hozta, s oly nagy keserűséget érzett, hogy alig birta könyeit leküzdeni. Az ifjú azonban ezt nem vette észre. Szeme még a rendesnél is álmodozóbb volt, s a levegőbe függeszté tekintetét, mintha ott valamely kedves képet látna, mi szavai alatt másfelé kötné le figyelmét-