United States or Djibouti ? Vote for the TOP Country of the Week !
Egyenes, becsületes, őszinte fiúnak ismeri, s ez nyerte meg szívét. Elég az hozzá, szeretik egymást, s ez elég Klárának, hogy ha a család nem is fogadta nagy örömmel keblébe, föntartsa állását s boldog legyen. De jelenlétemmel nem akarom bonyolúltabbá tenni helyzetét s megnehezíteni küzdelmét. Elmegyek s élek tovább a magam módja szerint.
De csak ha ezután is jó leszel hozzám és ha igazán nincs otthon se feleséged, se szeretőd, se gyereked... ha egyedül vagy, mint ahogy én egyedül vagyok. Tudod... én innen már nem fogok többet hazamenni, hanem elbújok, ha a bácsim vagy a nagy Regina, vagy az a büdös Fratz erre találna jönni... megvárom, amíg elmennek és akkor elmegyek veled... jó? Nem bánod, ha elmegyek veled?
Oly nagyon szereted? kérdé önkéntelen sóhajjal Enyingi, ki azonban tudta, ismerve barátját, hogy az úgy tud szeretni, mi már a mai korban majdnem hihetetlen. Életemhez van forrva ez a szerelem, viszonzá szenvedélyes föllobbanással a kérdett. Ma még elmegyek Esztheyékhez, s holnap tudatom veled mindazt, a mit ott Dóziáról hallok.
Jung Kálmán alig látható ajka megvonaglott. Mosolygott. Akkor a hölgy föléje hajolt és letisztogatta válláról a barackvirág szirmokat, melyek a kertből ráhullottak. Hirtelen megsimogatta a homlokát és az arcát. Aztán gyorsan megfordult és a szobaurhoz ment. Elmegyek. Kisérj el. Mondta fojtott hangon és már tüzte is a kalapját. Várj egy kicsit. Felelte a szobaúr. Valamit beakarok fejezni.
Mit szándékozol tehát tenni? kérdé Klára. Megszököm innét, elmegyek előle, de hogy is tudta meg ittlétemet? Bizonynyal Oroszlay gróf mondta meg neki. Ő nem! kiáltott föl meggondolatlanul Dózia, azután gyorsan elhallgatott, észrevéve gyanus tiltakozását. Azt hiszem, a gróf nem is tudja a nevemet.
Ha bolondítani tud, hát bolonduljon is... A leány már oda se hallgatott, csak ismételte: Elmegyek. Itt marad! Elmegyek. Aztán, mintha magához beszélne, indulat nélkül, szomoruan szólott. Nem tudja, hogy mit csinál, nem tudja, hogy mit mondott. Az asszony mintha ráfeküdt volna, egészen melléje ment, hogy összefolyt a szájukból a lehellet s tulkiáltotta a csendes beszédet.
A mikor ezzel tisztába jöttem, akkor éreztem az agyamba először valami olyas nyomást, mint most s óráról-órára azon tünődtem, hogy mi lesz belőlem, ha majd meg bolondulok. Akkor emlékszem, valami tervet is dolgoztam ki, hogy majd igy teszek, vagy ugy elmegyek anyámmal valamerre s ő mindig simogatni fogja a fejem. Erre azonban csak kitértem, mert nem találom fontosnak az egészet.
A Nap Szava
Mások Keresik