United States or Qatar ? Vote for the TOP Country of the Week !
Mi fölött töprenkedel? kérdezte már másodszor is a mester. Nem hallott kegyelmed semmit? kérdé remegve. Mit hallanék! A tűz bömböl az athenorában! felelé kedvetlenül. José hallgatott, de keze remegett, míg a fedelet lezáró agyagot gyúrta. Min tünődöl? Ki vele! Mi az? No, hát megmondom!
A mikor meghallotta, hogy miről van szó, lelkendezni kezdett s pálinkagőzzel vegyesen ontotta magából a szót. Jaj, drága lelkem, ha kívánja, hát adni kell neki, mert rámehet a szegény lelkem asszony egészen. Csak menjen uraság, nem gyermekség az. Az ilyen asszony kivánós. Ugy kell bánni vele, mint a tojással. Menjen csak, menjen, hozzon neki vagy hármat. A bádogos nem szívesen indult el.
Persze, tudtam, hogy igazat ad. Gondolkozzék mindég józanul az ember. Azért ne értsen félre. A lány szép, okos, jó... Hogy beszéltem e vele? Dehogy, hát hogyan beszéljek, addig csak nem járhatok ki az utczára, a mig rendben nincs ez a dolog. A miket eddig összebeszéltem, most már vegye ugy, mintha nem mondtam volna. Haszontalanság az egész, volt, nincs. Azóta nagyot változott a dolog.
Egyik se akart előre nyilatkozni; már az járt a fejükbe, hogy egymás nyakába sózzák majd a felelősséget s elkaparintják egymástól a fölfedezés dicsőségét. Megvernek valamennyiünket. Leszednek a szinpadról. Megcsókolnak. Bolond, ámbár az is megeshetik. Előadjuk?... Próbáljuk meg, mit veszthetünk vele? Irasson hát az atyafinak... hogy hívják? Tóth Balázs.
A keszi jegyző ilyenformán lemondott a szánkázásról és elhatározta, hogy inkább lóra ül, úgy léptet át a Galagonyás majorba. Peterdi kasznár úrékhoz. Egy óra alatt így is szépen odajuthat. Kis mokány lova prüszkölve ballagott vele az esti időben is szép hóvilágos tájékon.
Ha el nem hallgat, mindiárt agyon puszilom. Nézze meg az ember. Nem volt elég az imént? Az, asszony hamisan int nemet, elfojtva kacag. Az ura vele kacag. Heki nyugtalanul nyöszörög mellettök. Bizonosan ilyesmit gondol magában: manó látott még ilyen sneffhúzást; ezek csak elszerelmeskedik innen az óvatos tündérmadarakat. Csakugyan megint csókolódznak. Heki illedelmesen fordít nekik hátat.
És ekkor ismét nem tudott senki fölvilágosítást adni? kérdé fürkésző tekintettel Holcsi. Azt hiszem, nem, mert azt is hozták volna a lapok. És gróf úr ismerte ama meggyilkolt nőt? Ismertem, mondá komor arczczal, lesütött szemekkel a kérdett. Sőt több évig összeköttetésben álltam vele, de egyszerre ő maga szakítva azt meg, többé nem tudtam róla semmit.
Azon gondolkozott, hogy hogyan szabadulhatna meg a nagy fiutól, a ki mindinkább a nyakára nőtt már s olyan erős kezd lenni már is, hogy nem tanácsos kikötni vele, különösen ha dühben van. Rendre levelezte az intézeteket, a hol talán bevennék nevelőbe, de mindenünnen elutasították. Ez a gond valósággal megtörte. A kis fiu vézna, gyönge gyermek maradt, az a ficzkó pedig olyan, mint egy bika.
De nem sokat teketóriázok vele; ha nem küldenek Pekingbe követeket, megint szétkergetem. Az már nem jó lesz. Azután pedig kihirdetem a népnek, hogy fogjanak nekem minden pusztárul egy követet, s azt kötözve hozzák elém. De már erre a pénzügymandarin oly dühbe jött, hogy a papirosnyiró ollóval rohant Zin-Zinnek.
Veronika ismervén anyja szokásait, tudta, hogy az két órakor naponkint kikocsikázik dolgait végezni, s olykor ő is vele ment, de legtöbbnyire otthon maradt, mi most sem lehetett annak feltünő, s a mondott órát határozta Oroszlaynak; Ernesztinének pedig meghagyta, hogy tudassa a portással, miként fogadni fogja Oroszlay grófot egyedül, mi fölött a komorna kissé csodálkozott, tudván, hogy az «szabály ellen van», de hamisan mosolygott, mert régen kitalálta úrnője titkát, hogy az leánya férjének a grófot szánta.
A Nap Szava
Mások Keresik