United States or Eswatini ? Vote for the TOP Country of the Week !
Hiszen azért élt fölebbezéssel, mert az elsőfokú bíróság nem alkalmazta a kilencvenkettedik szakaszt. No tessék. Itt a kilencvenkettedik szakaszt. Mit akarnak vele? Mit akarnak vele? Még a katonaságnál sincsen több szakaszt, mint négy. Első szakaszt, második szakaszt, harmadik szakaszt, negyedik szakaszt. Miért rukkoltatnak most itt egyszerre föl kilencvenkét szakasztot?
Többször beszéltünk védenczéről, de lehetetlen kitudni, miért pártfogolta, miért neveltette és miért volt oly kétségbeesve annak eltünése fölött. És te hol ismerkedtél meg a leánykával? Akkor beszéltem vele először, mikor együtt mentünk Tornyosra.
Vagy fülig pirulnak és mindjárt oda vannak, ha a gazdag földes úrfi egy szót szól hozzájok; vagy kiabálva beszélnek, kaczagnak, bizalmaskodnak vele, csaknem provokálják a vakmerőségre és szinte a nyakába dobják magokat; vagy begyesek, finnyásak, kimértek, a kiknek olyan jól esik hátat fordítni, és mindnyájan ízléstelenek, czifrálkodók, követelők, s mindjárt a házasságra gondolnak, ha leányok, az udvarlásra, ha asszonyok.
Villám nagyon türelmetlen és a földet kaparja lábával. Nem fél a kisasszony? Nyújtsa kezét és vezessen, felelt Klára, vidáman suhintva lovagló ostorával. A pap is most hajt be az udvarra, kiáltott Boglár Kálmán, kihajolva az ablakon. Én már csak vele tartok. Előre, gyerekek! Mind a hárman kisiettek a szobából. Atlasz úr egyedül maradt a feleségével.
Azonban a lakáshoz érve, egyszerre az a megdöbbentő kérdés merült föl benne: mivel lépjen be Holcsi irodájába. A fiatal hölgyekről nem tudakozódhatott, s más hirtelenében nem jutott eszébe. A birtokról kellett vele valamit beszélni. De mit? Egyszerre iszonyú zavarba jött, és habozva állt az ajtó előtt.
Mint egy esőviztől nehéz, meghajló orgonaág. Igy beszéltek. Aztán nemsokára elértek a Margit-hidhoz és ott a szobaur kiszállt és hazament. Akkor este azt mondta a szobaur Zelma néninek: Egy hét múlva elutazik a hercegnő a birtokára és én is elutazom. Vele tetszik utazni? Talán a kedves papájához? Nem. Én Münchenbe utazom. Németországba. Az messzi van, az a München? Bizony messzi, Zelma néni.
Hanem a hajdu nem tudta azt elképzelni, hogy a nádor ő fensége szobájába akkora szegény ember vihessen be akármiféle edényt is, mint az ordinánczhuszár; ellenkezőleg ugy gondolkozott, hogy urnak való munka az, s fogta a beviendő edényt és sietve beállitott vele Huszár árvaszéki ülnökhöz.
Beszélj vele te magad. Este a főhadnagy mosolyogva kötekedett Kardossal: Intéző úr, panasz van magára, minek untatja a feleségemet a bocik dolgával? Máskor meséljen neki valami szépet. Nevettesse meg, hogy ne álljon a szája olyan pityergőre. Kardos az asszonyra nézett, de az elkapta előle a tekintetét. Amikor megint arra a kézcsókra került a sor, az asszony alig merte odaadni a kezét.
De hisz az nem lehet hatással az ő vele való viszonyára. Azt nem is hiszem, sőt mint láttam, messze terjedő következtetést von le ezekből a dolgokból a multra nézve, s nem hittem volna oly találékony eszünek. Miféle következtetéseket? kérdé mindjobban meglepetve Holcsi s nővére előtt megállva.
Nemcsak az étkezés idején, de különben sem találkozott a fiatalokkal és Sándor csak akkor láthatta szüleit, ha szobájokban kereste föl őket. De e látogatások nem igen vidították föl lelkét. Atlasz úr mindig félve, bizonyos tartózkodással beszélt, és látszott, hogy kényelmetlenül, feszesen érzi magát vele szemben; az öreg asszonyság szemei folytonosan vörösek voltak a sok sírástól.
A Nap Szava
Mások Keresik