Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 1.
Úgy valaki mástól hallottam, mert nem ismeretlen előttem... Nemde Obrenné nevelőintézetében volt éveken át elhelyezve Dózia? Majdnem tíz évig volt az intézetben, s mint elmondtam önnek, titokban akarta azt elhagyni, mondá észrevehető nyugtalansággal Hermance. Azt is tudja, grófné, hogy Obrenné Holcsi ügyvédnek a nővére? Esztheyné bámulva tekintett rá.
Egy pillanatra felbukkant előttem Morelli kapitány úr is. Kivont karddal, sapka nélkül lihegett a sorok között. Látszott, hogy holtfáradt, s már végső ereje megfeszítésével próbálja nyugalomra inteni a nekivadult embereket. Ruhig, fiacskáim, ruhig! Csak nyugalom... nem elhamarkodni... Senki sem hallgatott rá.
Árokszállás megtelik mynheer-ekkel, a nőegylet bálja után, itt, a szeparéban, a leglármasabb urak hollandi nyelven fogják énekelni, hogy: „nem kell nekem rántotta, csak az, aki rántotta!", mi pedig elhuzatjuk nekik, hogy: „Hires város az alföldön Rotterdam!" Ne tedd magad előttem. Te ugyanazt akarod, amit én akartam. Csakhogy te okosabban csinálod a dolgot. Úgy, ahogy a szinházban szokták.
Eh, menjünk, szóltam türelmetlenül, majd kitér, ha... És már indultunk is tovább. Ismét felhangzott a gép vésztjósló bőgése s a két éhes, csillogó szem nagyobbnak tűnt föl előttem, amint visszanéztem. Az automobil lassan közeledett. Megdöbbenve álltunk meg. A gép is megállt. Egy pillanatra rettenetes csend lett.
Mit kiván nekem mondani, Jakab? kérdé meglehetős elfogultsággal küzdve, s arczán feszült érdek és várakozás volt kifejezve. Oroszlay elfoglalá a neki mutatott helyet szemben vele s kérdé: Emlékszik grófné az Obren névre, ha nem csalódom, említette azt egyszer előttem? Ismerem ezt a nevet és tulajdonosnőjét is, de nem beszéltem önnek soha róla.
Olykor átmegyek Tornyosra, s az egész nyarat új birtokomon töltöm, mit azért vettem, hogy közelében lehessek, de arra intem, el ne árulja magát, mert végzetes lehetne az mindkettőnkre nézve, s gondoljon arra, hogy jobban szeretem életemnél, melynek most már csak az ön birhatása által van becse előttem.
És én nem is tettem, fölkaroltam és gondoskodtam róla. De titokban tartotta előttem, holott jobb lett volna teljesen őszintének lennie, mert talán ma nem volna Dózia ismét a bizonytalan sorsra bizva, s oly emberek kezében, kiknek jó czélja nem lehet vele!
És még csak azt sem lehet Dóziából kivenni, hova szándékozott menni, hisz tudtommal egyetlen ismerőse sincs a városban, így mondta nekem méltóságod, nemde? Nincs senkije rajtam kívül, s megfoghatatlan előttem ez az eset. De remélem, nekem majd vallani fog, mondá Eszthey grófné az órára pillantva, s mind nyugtalanabbnak látszott, de ekkor lépett be Dózia kalappal fején, s kis útibőrönddel kezében.
A Nap Szava
Mások Keresik