United States or Chile ? Vote for the TOP Country of the Week !
Annyira viszi a szívességet, hogy maga is elmegy a vasúthoz, a plébánossal és Sándorral együtt. Sándor a kocsis mellé jut, mert hintóban nincs hely a számára; az állomáson sincs alkalma hosszasabban beszélni Klárával, mert a vonat csakhamar megérkezik és Atlasz úr nagyon sürgeti vendégeit a beülésre, nehogy lemaradjanak s nagy buzgalmában maga viszi utánok a táskákat.
Megállanak, pipára gyújtanak és tanakodnak egymás közt. Ahun megy az Atlacz zsidó, mondja az egyik. Vajjon micsoda hunczutságon töri a fejét? teszi hozzá a másik. Nemsokára előttük viszi el Atlasz urat a kanyargó ösvény; a munkások gyorsan dolgozni kezdenek, nehogy henye beszélgetésben lássa őket a földesúr.
Különben megbízhatik bennem, mert tudom én, hogy mi a kötelesség. S csöndesen poroszkált előre a jól ismert úton. Vidovics Feri számított erre a hűségre. Annyira megbízott a lova erkölcsében, hogy alig haladtak pár száz méternyire, nyugodtan elaludt. Ha tudta volna, hogy hová viszi az ostoba állal! Mekkorát rántott volna a gyeplőn! Mint fordult volna ellenkező irányba!
A betegség újra meg újra vissza szokott térni és állandóan gyötri a szegény beteget. A betegség csiráit az a nofelesz nevű szúnyogfajta viszi át az emberre. A szúnyog, vagyis moszkitó nekünk is sok alkalmatlanságot szerez, a forró világtájakon azonban valóságos átka az embernek.
Mondta a hölgy elgondolkodva. Te is nekem. De én ugy vagyok, hogy nem tudom kivágni az embert a tájképből, melyben megláttam. Rajta marad és magával viszi. Igazán Géza: én itt körülötted ugy érzem Párist, de ugy, hogy soha Párisban ugy nem éreztem. Sajátságos. A legmesszibb dolgok olyan egymás mellett vannak. És egymásra tükröznek. Tudod Alice hogy van az? Hogy?
Klárának egy csepp kedve sem volt tovább szőni az ismeretséget azokkal, kikkel menyegzője napján futólag találkozott az Atlasz-kastélyban, s örült, hogy Sándor nem sürgeti a látogatásokat s nem látszik kedvelni a szomszédolást. Talán nem örült volna annyira, ha megtudja valódi okát, miért vonul vissza Sándor a világtól s miért nem viszi őt sehová.
Marosán, ne említsd többé azon embert, én nem futottam előle, megtudtam, hogy Szodoray haza viszi mátkáját, s a boszú intett ide mondá Pintye Gregor fölemelkedve, s szemei iszonyú harag tüzében forogtak. Uram! szóla ijedezve Marosán, ki mondta, hogy Karácson előtt futottál?
Csak a mindegyre sűrűsödő esti homályból következtettem, hogy tovább várakozhattunk az ellenség végleges eltisztulására félóránál. Már-már a lábam is belezsibbadt. Először Regina emelkedett föl mozdulatlan kuporgásából, azután én álltam talpra. Elmentek... mormogta elégedetten. Vigye el őket az ördög. Regina bólintott. El is viszi... mondotta meggyőződéssel. Nem bizonyos.
A Nap Szava
Mások Keresik