United States or Peru ? Vote for the TOP Country of the Week !
Csak a mindegyre sűrűsödő esti homályból következtettem, hogy tovább várakozhattunk az ellenség végleges eltisztulására félóránál. Már-már a lábam is belezsibbadt. Először Regina emelkedett föl mozdulatlan kuporgásából, azután én álltam talpra. Elmentek... mormogta elégedetten. Vigye el őket az ördög. Regina bólintott. El is viszi... mondotta meggyőződéssel. Nem bizonyos.
Most már a mi fáklyásaink is elmentek, amazok is messze voltak még s a feketeségben, a mi körülvett, rettenetesen nyögtek és sóhajtottak az emberek a szalmán. Alattunk pedig kezdett átmelegedni a föld, mintha valami óriás sütőkemencze tetején taposnók az agyagot. S mintha megmozdult volna, éreztük, hogy reszket. A fáklyások jöttek.
Azért mégis meglátta őket egy hivatalnok s rájuk is szólott, a mikor már elmentek: Késő van hej. Máskor korábban kell jönni. Rémület fagyott az asszony arczára, amint visszapillantott. Egyszerre az otthonmaradottak sorsa hasította végig a szivét, meg azé a cseppé, aki még meg se született, az, hogy miért jöjjön ő még máskor is ide? De az ember sietve ment elől és nógatta: Gyere már.
Egy este tizenegy óra tájban megint eljöttek az alagút felől azok a fiatalemberek és lányok vagy tizen és kopogtattak a szobaur ablakán, aztán bemásztak rajta és kihúzták a szobaurat az ágyból és felöltöztették. Zongoráztak és lármáztak, aztán elmentek mindnyájan éjszaka a Jánoshegyre. Zelma mondta ifjabb Novoszád Ferenc a feleségének az ágyban. A hercegné is köztük van. Hallom a hangját.
Az emberek kezemet szorongatták és érzékenyen elbúcsúztak. Egyszerű, becsületes, buta orosz parasztok voltak, nem vitt volna rá a lélek, hogy csak egy ujjal is érintsem őket. Néhány perc mulva ismét magamra maradtam. Az oroszok elmentek. Egy darabig még hallottam siető lépéseik neszét, azután az utolsó könnyű nesz is beleveszett a csendességbe és többé nem hallatszott semmi. Egyedül maradtam.
Azonban azalatt elkezdett esni az eső s a látogató bérkocsit akart hozatni. „Szükségtelen“, mondá Sina. „A vendéglő közel van, s nekem jó nagy esernyőm van, elférünk alatta mind a ketten.“ Aztán elmentek együtt vacsorálni.
Ha valahol szükség volt a munkájukra: elmentek oda, elvégezték és azalatt kaptak bér fejében ellátást és esetleg pénzt, vagy inkább búzát, vagy egyebet. Az ilyen kézműves természetesen nemcsak a saját falujában ment el dolgozni, hanem elment a szomszédba is, bebarangolta néha az egész országot.
Mikor aznap elmentek, a hölgy öt hosszúszáru, gyönyörű rózsát adott Jung Kálmánnak a kezébe. Olyanokat sehol se lehetett kapni egész Budán. A tejkihordó azt mondta, hogy legalább egy forintba kerül darabja. A következő napon vasárnap volt. A hölgy csak hat óra felé érkezett meg. Zelma néni az ajtóban várta és azt mondta: Kezét csókolom. A Kálmán már nagyon rosszul van.