United States or Réunion ? Vote for the TOP Country of the Week !
Midőn a messze nyugati tájak felől heves fegyverropogás is hallható lett, őrmester úr Varga felütötte a fejét. Jól van, ez már beszéd... mormogta elégedetten. Nem értettem, hogy mire céloz. Hogy tetszik ezt gondolni? Rám nézett.
Nem... nem... nem hivatalos mormogta s élénken figyelni kezdte az utczát. Egy kocsi zörgése keltette fel a figyelmét, a kalapját is a kezébe vette, hogy mindjárt kiszaladhasson, ha az a kocsi jönne, a melyet várt. De nem az volt. Megint visszafordult hozzám s most már könyei, a melyek rég utat kerestek maguknak, a szemébe szöktek s végigfolytak az arczán. Az asszony is sírni kezdett.
Feszülten figyeltem, hogy mi fog következni, de nem következett semmi, ami impressziómat elrontotta volna. A leány csöndesen ingatta vörös fejét. Talán jobb neki, hogy azok a gazok bedobták a tűzbe és meghalt mormogta maga elé meggyalázva milyen élete lehetett volna?
Neked mindent szívesen megteszek, mormogta maga elé a leány, miközben ismét letépett néhány fűszálat és egyet megint csak szájába vett, mert te szép, nagy vagy... és nem vagy vörös és jó vagy... Irántam legalább az vagy... és ami fő, nem vagy vörös és csúnya, mint én, vagy az a szemtelen Fratz. Ebben a pillanatban kezdtem nem jól érezni magamat.
Csak ide gyorsan... mormogta elégedetten Varga őrmester, miközben majdnem egy gépfegyver boszorkányos gyorsaságával lőtte ki egyik magazint a másik után és jóformán mindenik lövése talált, minél gyorsabban intézzük el egymással a dolgot, annál hamarabb mehetünk haza... Megbámultam a mestert.
Már nem dobog... mondotta fölgerjedve. Morelli kapitány úr szintén megvizsgálta kedvenc őrmesterét, de ez a vizsgálat is szomorúan ütött ki meg kellett róla győződnie, hogy a kötelességtudó, derék katona kiszenvedett. Meghalt... mormogta sötét arccal. Schultz hadnagy úr idegesen tépegette finom bajuszkáját. Der arme... ő már befejezte.
Az aedilis kétezer talentummal tartozik neki és a diktátor barátságával sem dicsekedhetik. Vagy miből telnék ezüsttel díszíteni a színpadot és selyembe takarni a napot? Hat, kiáltotta újra leejtve a színes kockát a sima márványra, nyertem. A másik bosszúsan oldozta le nyakáról a piszkos bőrzacskót és odadobta a macedóniai elé. Koszos kutya, mormogta fogai között.
Nagyfokú nyugtalanság látszott rajta, s gyors léptekkel járt föl és alá a szobában. Ez rossz hír, Lujza, nagyon rossz hír, mormogta fogai között. Ki mondhatta meg neki, hisz senki sem tudta rokonságukat, s különösen Somorjaynéval, ki soha sem jön hozzám, vagy intézetedbe. Csodálatos és megfoghatatlan! És te azt hiszed, hogy ennek következtében mond ő le Dózia kereséséről?
Amíg ezeket szaggatottan maga elé mormogta, meggyujtá a páros karú gyertyatartóban levő sárga viaszgyertyákat és a mellékhelyiség egy elfüggönyzött szekrényéből több nagy könyvet és régi kéziratokat hozott elő, azután magashátú karosszékét a gyertyák fénykörébe húzva, ezek tanulmányozásába mélyedt.
Neki már nem kell, mi beérjük vele holtig. Annyit ihatsz, Sandre, amennyi beléd fér és nem kell többet robotába se járnod. Goszpodin leszel holtod napjáig. Az... mormogta a rekedt kivált ha meg nem fognak és föl nem akasztanak. Most már nem fognak meg... messze vannak ide... A mundért, levetjük, a fegyvereket elássuk, beöltözünk a magunk köntösébe, aztán kereshetnek.
A Nap Szava
Mások Keresik