United States or Seychelles ? Vote for the TOP Country of the Week !
Alighanem a földből nőttek ki, mint langyos tavaszi eső után a gomba... Morelli kapitány úr éles sípja most megszólalt. Ez azt jelentette, hogy »Ruhe!« ettől a pillanattól kezdve csend legyen. Aufpassen und Ruhe!... hangzott a kapitány recsegő hangja. Őrmester úr Varga mellettem hasalt és semmiképen nem volt megelégedve a paranccsal.
Mert ha kihasad is a ködmön, azt bevarrja a varga, de ha börtönbe kerül a legény, azt a szégyent nem varrja már be senki. Hát csak így vannak eszerint s harmadnap beszélik egymásnak a pusztán az emberek: Úri mód mulatott a vásárba a Marci, hallja kend. Mögivott egyvégtibe tizenkét feketekávét. Főtárgyaláson
Lesz jávorfa, Heiszer úr, amennyire csak szüksége lesz, válaszoltam neki adok magának annyi és olyan fát, amilyent csak kíván, tessék azonban előbb ezt a háborút befejezni, hogy hazamehessünk. Heiszer bácsi megtörölte izzadó homlokát és szintén elmosolyodott. Ezt követeli Varga Feri őrmester barátom is. Neki is megígértem. Erdész úrnak is megígérem.
Az első jóismerős, akit megpillantottam, a kicsit szabadszájú, egyébképen azonban aranyosszívű nagy vállas Herkules: Varga Ferenc, tartalékos őrmester volt. Mind a két vaskos kezét felém nyújtotta, amikor észrevett.
Midőn a messze nyugati tájak felől heves fegyverropogás is hallható lett, őrmester úr Varga felütötte a fejét. Jól van, ez már beszéd... mormogta elégedetten. Nem értettem, hogy mire céloz. Hogy tetszik ezt gondolni? Rám nézett.
Varga Ferenc bólingatott, hogy érti, de egyben azt is azonnal hozzáharangozta a maga pompás mély hangján: Ha ott van az ellenség, hát akkor oda kell menni és meg kell verni, a fene egye meg... Annál hamarább mehetünk haza. Persze, hogy annál hamarabb mehetünk haza. De hol van még ez a haza? Félistennek kellene lennie, aki ezt pontosan megjósolja.
Jutott belőle elegendő porció mindenkinek vacsorára is. Kár is lett volna minden cseppért, bármint vélekedik is róla Schultz hadnagy úr. Szakaszom parancsnokát Varga Ferencnek hívták és tartalékos őrmester volt. A polgári életben igen jóravaló és igen értelmes lakatosmester, a hadi dolgokból azonban már rég »...rausgekommén«, amint Nagy főhadnagy féltréfásan mondani szokta.
Távozás közben barátságosan intett és ezzel a Meldung el volt intézve. Varga őrmester belepattintott ujjaival a levegőbe és tréfásan igy szólt: Hát nem nagyszerű ember az öreg úr? Egy szóval sem firtatta, hogy mit tetszett ott egymagában csinálni eddig, ha már életben méltóztatott lenni. Mert más, ha le tetszett volna hurcolkodni a föld alá, de hála Istennek, nem tetszett.
Néhány perccel nyolc óra után Varga őrmester herkulesi alakja bukkant föl közelemben a sötétségből. Odalépett mellém és elégedetten dörzsölgette kezeit. Készüljön, tanácsos úr mondotta jókedvűen most futott végig a telefonokon a parancs... nyolc óra negyven perckor meg fogjuk rohanni azokat a kaftános parasztokat. Nem éreztem semmi meglepetést. A hír nem jött váratlanul.
Schultz hadnagy bólintott. Úgy van. De még nagyon messze operálnak... várhatunk. Őrmester úr Varga nyomban mellettem termett, amint a hadnagy eltávozott és megkérdezte, hogy miről van szó. Arról van szó, magyaráztam neki a most már nyilvános titkot hogy odalenn valahol messze... alighanem ütközet kezdődött, s a shrapnelek fénye egészen idáig világít.