United States or China ? Vote for the TOP Country of the Week !
Ugy is véghetlen gyűlölséget tápláltam szívemben hazám bitangolói ellen, könnyű tehát képzelni, milyen lángra gyúlt minden csepp vér ereimben e hír hallásánál: a kik eddig csak hazám által sértettek meg, azok most, legközelebb, legédesebb érdekeimben önmagamat véreztek meg.
Különben is ő szokta mindig a hazamenetellel biztatni embereit. Ebben a percben egy vállas alak ütődött belém oly vehemenciával, hogy csepp híján majdnem felborított. Azonnal ráismertem, Nagy főhadnagy úr volt, a század másik herkulesi termetű óriása. Termetre valamivel magasabb, mint őrmester úr Varga, de nem olyan izmosan vállas. Halt! Maga az, főerdőtanácsos úr? Én vagyok, főhadnagy úr!
Amikor a mosás bevégződött, ismét megszólalt: Készen vagyok. Minden holmim ki van mosva és magam is ki vagyok mosakodva a szappannak azonban fuccs!... elfogyott. Nem maradt belőle egy csepp se. Már most mi lesz? Hogy jöjjek ki? Nem mutogathatom magamat meztelenül... Itt hagyom a bokrok alatt a köpenyegemet és visszamegyek a Standomra.
Te, a ki soha se csaltál meg senkit s a kit ő tönkretett. Dehogy. Várd meg, a mig megalázkodik, s akkor rugd fel. Hát nincs a férfiban egy csepp becsület se? Még a becsületesben sincs? Elfogy a pár forintunk, fiam, s aztán mit csinálunk? Valahova csak be kell hogy jussak. Az asszony már nem beszélt többet, csak erősen lihegett és a szemei szikráztak.
Szerencséjére egy jámbor oláh jött rá szemközt. „Ugyan földi, szól a tudós fogja csak a lovam kantárát, mig leszállok róla, aztán majd átvezetem a vizen.“ Az oláh világositotta fel aztán, hogy egy csepp ló sincs alatta. Egyszer meg a színházba ment a Próféta előadására. Előadás alatt eszébe jutott, hogy neki van valami ócska okirata e felől a leydeni próféta felől.
A saját fogyatékos akadémiai képzettsége félénkké és alázatossá tette; mégis akadémikusnak csúfolták, ami valójában mindig egy csepp büszkeséget ébresztett benne, mert azt gondolta, hogy igy némi tudományosság hirébe keveredik.
Kinyitotta a szemét, rámmeredt és nyöszörgött... De fölismert. Tehát, hála istennek, öntudatnál volt. Egy pillanat alatt megszabadítottam kötelékeitől, leültettem az oszlop alá a fűbe, megsimogattam a fejét és pár csepp rumot akartam önteni a szájába. De azt remegő kézzel elhárította. Nem kell... rebegte alig érthetően.
A Nap Szava
Mások Keresik