United States or Sweden ? Vote for the TOP Country of the Week !
Aztán a kemencékhez mennek. Itt szinte pokoli a hőség. A színben épen akkor bontogatják az egyik kemence elfalazott nyílását. Szebbnél-szebb kész cserép kerül ki onnan. Kuny Domonkos egyik legénye kezéből cseréptálon hatalmas boroskupát vesz át s az öreg Mészáros felé nyújtja. A társaság kiváncsian nézi a hófehér mázra festett tarka figurákat.
A fehér ködök úgy szállnak, mintha százezer galamb szárnya libbenne össze lassú ereszkedéssel, a bogáncson pirosfejű tengelicerajok lakmároznak s a hangjok olyan, hogy nincs az a pacsirta, amely túltenne rajta; jönnek mennek a vadludak s beszélgetnek, a nagy tuzokok őrt állanak a pusztán és vigyáznak a semmire; minden szép itt, minden! A fiatal asszony eltünődött.
És most ismét végigöntött egy kanna jeges vízzel az a bizonyos kéz... Egy durva hang kiáltását hallottam. Na vodu, goszpodin Podponutschik! Oroszok! A durva hangú ember azt jelentette a hadnagyának, hogy vízért mennek. Még egy perc és itt lesznek. Lélegzetemet is visszafojtva lestem abba az irányba, ahonnan jönniök kellett.
A fiatal ember fölállott és lázasan, mintha beteg lenne, motyogott magában: Mennek, jönnek, mennek... Egyszerre gyorsan visszafordult az emberéhez s kiváncsiságban égve sürgette a szemeivel, hogy mondjon még valamit. Az összetört ember most már egészen mozdulatlanul, nyugodtan feküdt, csak a zubbony alul kicsergedező vér mutatta, hogy még nem aludt el benne az élet.
A grófné megmondta a kocsisnak az utczát, melyben az Eszthey-palota állt, de meghagyta neki, hogy az utcza végén álljon meg, nem akarván a palota kapuja elé hajtatni. Midőn Hermance és Dózia kiléptek Obrenné fogadóterméből, gyorsan fölnyilt annak egyik mellékajtaja s mintegy tizennyolcz éves, magas, erőteljes leány dugta ki fejét rajta. Nem sikerült, mondá boszús hangon Obrenné. Hova mennek?
Most már egész lelkesen állja a haptákat, azon igazság alapján, hogy ő is beleadódzott az akszfaltba. A bíró egy rendőrt küld érte, de az nem bír vele. Még egy másikat, az sem bír vele. Utoljára négyen mennek érte, az összefogott kezükre teszik és viszik, bár a férfiú e gyaloghintót semmi módon sem szereti. A rendőrségnél kihallgatják, de közben igen haragszik.
Segitem bizony, felelé Deák, mert én sohasem tagadtam, hogy szabad gondolkozásu ember vagyok; sőt megvallom nyiltan, hogy tovább is mennék, ha az utasitásom nem gátolna.
Azokból a régimódi tisztekből való volt, akik sohasem mennek előbbre a századosi rangnál, zömök termetű, kicsit ragyás, roppant lármás, azonban jószívű és emberséges katona volt a legénység szerette, mintha apja lett volna. Nagy István főhadnagy valóságos óriás volt a százados úrhoz képest fekete, mint az ördög, de vakmerő is, mint az ördög.
Az öreg doktor fölkapaszkodott a kocsiba, a kocsis hátrafordult, de nem azt kérdezte meg, hogy hova mennek, hanem az indulás előtt még bizalmasan, öregesen elbeszélgettek egy keveset.
Próbák következnek. Kiderül, hogy mindenki tudja a helyét s a legkevertebb állasokból is a helyére igazodnak vissza az emberek. Jól van. Mehetünk. Mennek is a bandával, amelynek nagyszakállas tamburját az utcán a gyerekek juhhahója kíséri. Így jutnak el a tetthelyre. Ott már sokan ácsorognak, cibilek és katonák s nézik a kompániát. Biz ez stramm, steif és sneidig, amiként az illik is a magyarhoz.
A Nap Szava
Mások Keresik