United States or Anguilla ? Vote for the TOP Country of the Week !
Noha társadalmi állásánál fogva az arisztokrata társaságokhoz tartozik s azoknak egyik kedvelt nemes alakja, nem a főrangu műkedvelők mennyezetes magaslatáról nézi az igazi irókat, hanem egész lélekkel közéjük számítja magát, látogatja a Petőfi-társaság üléseit, folytonos érintkezésben van szerkesztőkkel, kiadókkal, irókkal, részt vesz apró-cseprő bajaikban, kisszerű intrikáikban és pártoskodásaikban, sőt a Parnassusra való csörtetéseikben is, mint bármely vérbeli bohém.
Lentulus ijedten kitekintget, Titus szomoruan Lesbiát nézi. LESBIA: Végre, végre itt van a pillanat! LESBIA: Most kezdődik számomra csak az élet! LENTULUS: Menjünk innen, Lesbia! Pillanat, És a tető lángolva ránk szakad! Nem magamért, érted félek csupán... TITUS: Csodás álmok rejtelmes álmodója Fehér lelked... Lesbia, értelek!
Ez orgyilkosság. Ez valóságos orgyilkosság. Észrevehette, hogy nem igen értem a beszédet. Leült hát és hosszabb magyarázatba fogott afelől, hogy mi az elégtétel. Nézze kezdte ha én itt este bezárom ezt a korcsmaszobát, aztán eloltom a lámpát, aki kivülrül nézi, tudhatja, hogy most mán bemöntem a szobámba, oszt lefeküdtem. Ő meg akkor beveri az ablakot.
De most mégis úgy ült az asztalhoz, mint Boglár Kálmán meghívott vendége. Sőt maga Atlasz úr is úgy érezte magát, mintha csak vendég volna saját asztalánál, még pedig hívatlan vendég, a kinek adnak ugyan enni, de különben nem sokat törődnek vele. A hangot Boglár Kálmán vitte az asztalnál s ha valami idegen véletlenül belép a terembe, bizonyára őt nézi a házi úrnak.
Önkénytelenül kanyarodott lassan a lugas felé és egy kicsit leste, kitalálni igyekezett, hogy vajjon látja e, nézi e őt a leány; oda is ment volna, nem is; közeledett is feléje, nem is; mint amikor a meglapult vaddal szokta elhitetni, hogy nem vette észre, úgy ment arrább arrább; aközben pedig zsibongtak a gondolatai és újra átélte annak a furcsa esetnek az előzményeit, hogy Krebsler Simonék most az ő vendégei.
És még sem csaltalak meg. Szavaimra mondom, nem. Oh! Az asszony borus, szinte sötét arccal nézi a férfit. Mintha abban az „Oh" ban a felháborodás mellett leküzdhetetlen megvetés is lett volna. Édes! Ne szólíts többet így. Egyáltalán ne tegezz. Ne tegezzen. Azt én nem tudam. És te sem tudod. Azt mink nem tudjuk. Majd megválik. Tapasztalni fogod. Látod?!
Ez annál furcsább volt, mert ezek a feltűnően előretolakodó, kemény mellek sehogy sem illettek ily gyerekesen fejletlennek látszó, kicsiny és mondom felette vézna teremtéshez. Szinte érthetetlen furcsasága volt a természetnek. Már pedig a természet mindig komolyan szokta intézni a maga dolgait és nem hederít rá, miképen nézi alkotásait a kotnyeles ember.
Hát van mindenféle mondta Novoszádné. Aztán Géza ur is olvassa el. Mikor jöttem, egy nagy automobil fordult be az apácáknál a Lógody-utcába. Már hallatszik is, hogy pöfög. Egy automobil, egy automobil. Mindenki az ajtóhoz szaladt és a szomszédban is mind kinéztek. Kihez megy?... Csak az lehet, hogy eltévedt, vélték. Lassan megy, mert a kocsis nézi a számokat. Milyen nagy.
Kigyelmed miért nem énekel? szólal meg Böske s arca merő elragadtatás, amikor látja, hogy Kuny szemében merő hódolattal egyre csak őt nézi és bármint integetnek feléje barátai fejükkel, biztatják, hogy velük fujja, néma marad. Szép kegyed hangját szeretném előbb hallani! felel a gyáros. A leány elpirul. De bár Terkáénál is szebb a hangja, még sincs kedve énekelni.
Hogy kitől mit lehet kicsalni. Olyan szimatja van, mint a kutyának. A hogy a vevő bejön, már mint az asszonykuncsaft s a segédek meg az inasok kiabálnak hogy: kezeit csókolom, kezeit csókolom, ő már nézi, hogy mit ér az illető. Megolvassa a pénzt a zsebekben engedelmet kérek a szoknyán keresztül. S egy és ugyanazon szövetet nála ötféle áron is meg lehet kapni.
A Nap Szava