United States or Guadeloupe ? Vote for the TOP Country of the Week !
Parti nem törődött vele. Be volt csípve. Végre maga maradt az utcán. Körülnézett. Eszmélt. Rohant egy bérkocsiállomásra. A kocsisnak dupla bért ígért, csak hajtson, ahogy bír... Lelkendezve nyitott a lakásába, ahol idegenek fogadták, megdöbbent, szomorú ábrázattal. A szomszédasszony eléje sietett. Ó uram, csak egy félórával jött volna hamarabb. Akkor még élt. Olyan nagyon várta!...
Ám ahol csak tehette, célzásokat ejtett el arról, hogy Dömötör végre is mindent a feleségének köszönhet.
Hallgattak s végre is az, akinek a czimére majd elindul a sorsjegy, egy kis, ő maga előtt is nevetséges szorongással, aggodalmasan egyezett bele a dologba. Hát jó, hanem ne a házbérnegyed idején. Ilyenkor semmiféle jótállást nem vállalhatok. Ha az embert nagyon szorongatják, elkölcsönöz a negyvenezerből pár száz forintot. Nem gondolod? Kényelmes uri lakásban, utolsó óráit élte egy asszony.
Atlasz úr egy kissé zavarba jött; lekapta fejéről bársony sipkáját, beletekintett, ismét fejére tette; de nem találta meg az elegánsabb szót, melylyel megbotránkoztatás nélkül lehetne a száműzött üzletet pótolni. Legokosabban teszed, ha soha sem beszélsz üzletről, rivallt végre feleségére. Mi közünk nekünk az üzlethez?
Épen midőn az ajtó belülről elrakaték, zendült meg még meglehetős távolból az ellenség nyers kurjongása s a künn maradt ebek harsányabb ugatása jelenté közeledését. Azon mértékben, melyben a zaj künn nőtt, csillapodott az a templomban, végre csak itt-ott ütött ki egy elfojtott zokogás, egy mély sóhaj s a félelem még a lélegzést is visszatartani látszék.
A fára azért nem tudtam felmászni, bármint gyötört is a kíváncsiság, hogy végre megbizonyosodjak a valóságról. Néhány pillanat múlva úgy tetszett, mintha az emberi hangok közelebbről hangzottak volna. Gyorsan körülnéztem. Rejtekhely után kell néznem, ha azt nem akarom, hogy itt lepjenek. Semmi kétség... a hangok közeledtek....
Megkerülte a nagyudvart s az istállók felé tartott. Olyan egyenesen járt, hogy aki messziről látta, okvetetlenül azt mondta magában: Ez vagy főherceg, vagy egy becsipett ember, aki mindenáron nagyon egyenesen akar lépni. Kitünően tartotta magát. De hogy végre nyeregben ült, mégis nagyott lélekzett.
De az már többször tudakozódott utána, s nyugtalanul hányta-vetette magát ágyában, rémeket látott, s félt gyámatyja haragjától, ha Dóziával valami történnék, ki még soha sem maradt ki ily hosszasan hazulról. Végre hallotta, hogy a mellékszobában járkál, s megkönnyebbülve hallgatódzott.
Nem akartalak nyugtalanítani oly csekély bajjal, azt hittem elmúlik s végre midőn láttam, hogy nem szűnik a szobai levegőben, sétálni mentem. Este egyedül?... Mily különös gondolat. Miért nem fogattál be? Az nem lett volna mozgás s azt hittem, a járás gyorsabb keringésbe hozza véremet s idegességem lecsillapul. Tehát ideges voltál?
Timár, meg finomabb dolgot is elkészít, szattyánt ilyesmit olyan puhára, mint a bársony. Annak irt, hogy vegyen magához, aztán fizet értem tiz pengőt a kosztra, meg a kvártélyra s tanuljam ki a mesterséget. Igy kerültem oda le. Nem volt kedvem a timársághoz, de hát láttam, hogy végre is valamit meg kell tanulni.
A Nap Szava
Mások Keresik