Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 27.
Nem nálunk... Én nem fogadhatám be vendégül. Emiatt, azt hiszem, ellenségünkké lett... De nem nagyon félhetünk a haragjától. No, no! Te nem tudod, mekkora hatalom van kezei között... felelte kedvetlenül. José szemei égtek és egy fejjel magasabbra látszott nőni, midőn büszkén és diadalmasan végre kimondhatá: A mi kezeinkben nagyobb hatalom van. Mester, a nagy titkot megtaláltam.
Én pedig meg vagyok győződve, hogy ő a valót beszélte, s Klárát kell kikérdeznünk a szökevény holléte felől. Ha titokban akarták tenni, Klára nem fog vallani és végre is ő nem tartozik nekem vallomással, mondá mind nagyobb zavarral és nyugtalansággal az intézet főnöknője. Ellenkezőleg! Vagy azt akarja, hogy a rendőrséghez forduljak?
Még marhacsapást sem láttunk, pedig már jókora darab földet hagytunk a hátunk mögött. Se szarvasmarha nem járt itt, sem ember. Mert bizony embert sem láttunk. Felkapaszkodván egy lankás hágóra, ott egy nyírfákkal körülszegett tisztáson végre megpillantottuk az ember nyomát. Csak a nyomát és nem az embert. Egy porig leégett tanya vagy más efféle szerdék lehetett, ami itt szemeink elé került.
Végre már a foglyok eleje érkezék a helyre, a puskaropogás elnémult, és egy hatalmas szózat dörge le a szirtekről. Tépjétek el a béklyókat, és szabadok vagytok!
LENTULUS: A vágy tüzes, pirosló köntösét Boritja rám ajkad izzó szava, Te vagy a kín és mámor, Lesbia, A halálban az öröklét te vagy! Menyországba tévesztő kárhozat! LESBIA: Végre, végre, Lentulus! LENTULUS: Mintha szállnék Tüzes szárnyon mámorfelhők felett LESBIA: Csitt, csitt, ne szólj, a csókod édesebb, Ha mit se szólsz.
Mira rosszul is lett a hőségtől s Fröhlich nénit, aki egy kicsit messzebb ült, valóságos köd takarta el előlem, mint a tündéreket a Szentivánéji álom-han. Őszintén szólva megbántam, hogy nem a Metropole-ba mentünk, de a szinészek azt mondták, hogy a Metropole rémdrága; végre is két napot kiáll az ember akárhogy.
Egy teljes órai baktatás után gyorsabb masírozásról itt szó sem lehetett leérkeztem a völgy aljába, ahol valami patakféle sekélyes vizecske bujkált a megpörkölődött fűzfák hosszú sora alatt. Egy ilyen füstös fűzfa közelében végre megpillantottam egynéhány eleven embert. Szanitécek voltak.
Most egy rövid, alig hallható fütty szisszent keresztül a sötétségen... Végre!... lélegzett föl megkönnyebbülten és azonnal felugrott a patronládáról, amelyre izgatott várakozásában tízszer is leült, hogy ismét felálljon és hátrább rúgja. Megyünk? Megyünk, tanácsos úr! A distancia odáig... azokhoz... valamivel több, mint négyszáz lépés. Nagyságodnak ennyit elég tudni. Intettem, hogy elég.
Elkezdi a taplót funi, hogy jobban égjen. 20-ik percz. Ráteszi az égő taplót a pipára. Lenyomja rá a körme lapjával. 21-ik percz. Lecsukja rá a kupakot. 22-ik percz. Elkezdi színi a pipát, de nem szelel, mert nagyon meg van tömve. 23-ik percz. Megnézi, hogy mi az ördög lelte a pipáját, hogy mégsem akar égni. 24-ik perez. Ekkor aztán dühösen hozzá fog a szívásához, mig végre 25-ik percz.
Az öreg hirtelen elfordúlt, hogy ne is lássa. Az esküvő után, amikor már vagy századszor faggatta Steinhuber papa a vejét, hogy mondja meg már, hogyan bírt ráakadni éjjel az erdőben egymaga arra a retikülre, végre engedett Bogáti az ő titokzatosságából. Dehogy is voltam én egymagam, mondta; hisz Nero velem volt. Nero!... Nero mindig is veled van; de mit tud Nero ehhez?
A Nap Szava
Mások Keresik