United States or Kosovo ? Vote for the TOP Country of the Week !
Ez annál furcsább volt, mert ezek a feltűnően előretolakodó, kemény mellek sehogy sem illettek ily gyerekesen fejletlennek látszó, kicsiny és mondom felette vézna teremtéshez. Szinte érthetetlen furcsasága volt a természetnek. Már pedig a természet mindig komolyan szokta intézni a maga dolgait és nem hederít rá, miképen nézi alkotásait a kotnyeles ember.
Ő gyakran futott ki a hegy legmagasabb csucsára: nézett le végig a hegy alatti nagy sikságra; onnan várta vőlegényét, Várdai Lászlót, de arra az ut oly csendes volt, hogy rajta port még a szél sem vert.
Isten őrizzen attól! kiáltott föl elsápadva Dózia, de az nem fog bekövetkezni a miatt, hogy a templomba megyek. Ki tudja! Meglehet, az egész férfisereg ott lesz holnap a misén Zaláncról, maga Oroszlay gróf és összes vendégei. Azt nem hiszem. Férfiak nem igen szoktak misére járni, például Holcsi úr még egy vasárnap vagy ünnepnap sem ment el.
Kicsit meghökkentett a kérdés, de magam is rezervista lévén, ez a hirtelen meghökkenés fél másodpercig sem tartott. Sőt el is mosolyodtam a dolgon, annyira vad íze volt az elcsendesedett csatatér kellős közepén... itt, a sebesült emberek káromkodása és nyögései között.
Zsebre kellett tehát vágnom az ebből az állapotból kisarjadzó összes következményeket is, a mellékletképen velük kiosztandó titulusokkal együtt. Ezekkel a paraszt-titulusokkal a kis kamerád különben máskor sem fukarkodott.
Ezen zűrzavar előtt a harangozó már győzelmet harangozott társával együtt, s a támadó lármát diadal örömének tartván, ki sem nézve a toronyból, folytatá a győzelmeket hirdető kongást.
Ezt a szót azonban, hogy »bemák«, a világért sem ejtené ki a száján, pedig épen olyan jól tudja, mint mi, hogy kiknek a lelkiismeretén szárad ez a pocsék munka. Beletelt tíz perc, míg a kapitány úr körútjában a mi árkunk végéhez ért. Elébe álltam és szabályszerűen jelentettem, hogy berukkoltam.
Hogy Holcsinak valamely titkos czélja van Dóziával, az már tisztán állt előtte, de hogy mi az, arról fogalma sem lehetett s nem is remélhette azt tisztázni, miután a leány születését oly titokzatos homály födte, mit neki, érezte, hogy nem áll hatalmában földeríteni, bár Hermance grófné elmondta neki történetét, de maga sem tudta mi okból, nem adott egészen hitelt az ő elbeszélésének.
Hiszen tudod, hogyan szokott ez történni. Tudom, sóhajtott Atlasz úr, ámbár én soha sem voltam uzsorás. Mennyi hát az egész adósság? Kétszázezer forint, körülbelül. Körülbelül! Nagyszerű! Mikor azt mondják, körülbelül, akkor bizonyosan van azon fölül. És én most fizessek! Honnan a pokolból fizessek? Ha te is elhagysz minket, édes atyám, mondá Eveline újra görcsösödő zokogással, akkor elvesztünk.
Mindjárt tudtam, hogy Kláráról kérdezősködik, mert az öreg asszonyt most már senki sem hívja nagyságos asszonynak. Cserepes András, a ki kíváncsi ember, kérdezte, hogy mit akar a nagyságos asszonynyal? Én nem mertem kérdezni, de Cserepes András bátor ember. A kis leány erre azt felelte, hogy semmi közünk hozzá, csak mutassuk meg, hol van a nagyságos asszony.
A Nap Szava
Mások Keresik