United States or Kazakhstan ? Vote for the TOP Country of the Week !
A legénység már izgatott, benne van a hadakozás dühe, a káplár csak úgy viszi az embereit, mint »ércfalba«. Egymás hátán van az egész, a kimarjult lábú, fáradt katona e pillanatban úgy ugrik és fut, mint a porond gimnasztája s ha idején nem fújnának megálljt a kürtösök az egész vonalon, belemártaná nagy izgalmában ellenséget jálszó bajtársába a szuronyát.
Ebben a pillanatban két fiatal hölgy haladt el mellette, gyorsan, könnyedén, mint egy fecskepár. Olyan váratlanul surrantak el az oldala mellett s olyan messze jártak a legközelebbi villamos lángtól, hogy az arcukat nem láthatta, de lehetetlen volt a járásukat meg nem ismernie. Odébb Kékessy úr tisztelettel köszönt nekik s a hölgyek fejbiccentve fogadták az üdvözlést.
Szodoray ezen szerencsétlenség által elfogódva nem is vevé Ilka hiányát az első pillanatban észre, csak, midőn a frissítő habok ereje által Szirmayné magához tért s töredező hangon tudakozódék az elragadott felől. Ilkám! édes Ilkám gyermekem hát nem láthatlak többé ! Hol van Ilka? kiálta magán kívül Szodoray. Az egekért: szóljatok.
János az első pillanatban, ahogy Bécsben megpillantotta őket, majdnem felkiáltott annak a hasonlatosságnak a láttára, amelyet a fiatal Ágnes és a húsz esztendő előtt elvesztett Nóra arca, termete, hangja, járása és szempillantása mutatott. A természet csodálatos játéka ez tűnődött a szobrász meghatottan.
Ő hitvesére csak akkor ismert, midőn nagy ügygyel-bajjal elválasztotta a csatázókat, de azon pillanatban reá is rohant gyöngéd felesége, talán csak házassági szerelemből vele is megosztani azon számos ütlegeket, melyekben őt a szolgáló súlyos keze oly bőven részesíté.
Szerette volna, ha Klára látja e pillanatban, ha megismeri lelki erejét és bizalmát, megdicséri és újra biztosítja szerelméről. Lelke úgy el volt telve elégűltséggel, hogy minden áron találkoznia kellett valakivel, a ki előtt kiöntse. Eszébe jutott a tegnapi jelenet, szüleinek rémülete, s gyorsan, minden további gondolkozás nélkül az épület túlsó szárnyába indúlt, az öregek lakosztálya felé.
Mi katonák vagyunk! kiálta Vanschloot. S halál a katonán, ki vezére iránt engedetlen, azt e pillanatban vasra veretem. Dörgé az alispán.
Ebben a pillanatban észrevettem, hogy a mi örökké elegáns és finom Schultz hadnagyunk áll közelemben és gukkerezi a mindegyre sűrűbben mutatkozó különös villámokat. Nyírfám volt itt a legmagasabban fekvő pont, azért jött ide. Rövid vártatva levette szemeiről a látcsövet, betolta tokjába és hozzám fordult. Tudja, hogy mi az? Azt hiszem válaszoltam gondolomra hogy shrapnel.
Ebben a pillanatban egy podgyászszal megrakott, csukott batár fordult be az utcasarkon és Sugár Mariska, aki hárászkendőjébe burkolózva, nyugodtan könyökölt a nyitott ablakon, hirtelen fölemelkedett. Ahá, az új lakóim! Kiadta a főhadnagy szobáját? Igen. Tegnap. Két kis énekesmadárnak. Csinosak? Érdemes megvárni őket? Még egyiket sem láttam, csak a nagynénjökkel beszéltem.
Az ember, amíg habzsolja és valósággal eszi a vizet, azzal a boldog érzéssel dúskál ebben a nagyszerű gyönyörűségben, hogy épen ebben a pillanatban született meg másodszor és ez a sok lenyelt édesség voltaképen nem is víz, hanem maga a legfelségesebb élet! Végtelen nyugalom és megelégedés töltötte el egész lényemet. Igy érezheti magát egy megelégedett király. Felülni sem igen akaródzott.
A Nap Szava
Mások Keresik