Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 19.
Ha emlékezünk, mindjárt ezen történet elején testi állapotját soványnak neveztük, később Judith asszony túrós haluskái hatni kezdettek, és teste, ha épen nem hízott is, legalább tehetségeket árult el nagyobb szétterjedésre, de ennek csak hamar súlyiránt talált Judith asszony, nem legszelidebb leczkéivel a kellőn túl előmozdítván férje emésztését, s végre, mint utolsó csapás találta szegénynek husát a tatár rablás, és mivel lelkén úgy is kevés pusztítani való volt, egész dühét testére fordítva, azt mindentől, a mi csont és bőr nem volt, végképen megfosztá; ezért senki sem fog neheztelni, hogy Kristóf urat az árnyék névvel ruháztuk föl.
A keresztyéneknél nem megy a házasság csak úgy futtában; tudhatod, hiszen te is keresztyén vagy. Mihelyt aztán vége lesz a sok ünnepnek, mindjárt beszélek Sándorral okosan és fejéhez verem ezt a levelet. Mindegy, én mégis jobban szeretném, ha még ma, az ünnep előtt beszélnél vele. Hogy beszéljek vele, mikor nincs itt?
Zömök, kis kövér papocska volt, bozontos szemöldökkel, bika fejjel, kurta nyakkal. Egy idomtalan emberke, csak a szemei voltak szépek és lelkesen világolók. Feljött és itt mindjárt elhelyezkedett az akadémiai körökben, «a szérű mellett», a hogy az igazi bohémek mondják. De erre nem volt szüksége, mert ez az ember dolgozni jött két kézzel, tíz kézzel, száz kézzel.
Lassan eresztette le az ostort. De azért forrott a vére és alig tudott nyugodtan beszélni. Úgy, úgy! tisztes a szándék, no lám... Most mindjárt éjfél lesz; lám! De ha már így van, akkor csak tessen beljebb kerülni; akkor mindjárt elintézzük; megkérdezzük Tercsit; ha minden úgy igaz, ahogy maga mondja, akkor majd meglássuk. A fiatalember nem mert ellenkezni. Lehet, hogy nem is akart.
Megnyugtatva intettem, hogy nem tesz semmit. Az ember feje nem káptalan. Ná... de erre mégis csak gondolhattam volna mondotta bosszankodva a leány. Megdörzsölte homlokát és pillanatig mozdulatlanul tünődve tekintett maga elé. Mondd csak kérdezte gyanakodva sok bolondot beszéltem? Nem tapasztaltam. Aha, most mindjárt vallatni fog... Velem azonban nem boldogul.
Nyitva hagyva minden ajtót, elbátorkodott a szobájáig, futva hozta vissza egyenkint a ruháit az ebédlőbe és ugy öltözködött. A diák pedig már nagyon türelmetlen volt, nagy botot forgatott a kezében s minden perczben kiszólott a másik szobából: Készen van? Még nem, csak egy kicsit még, mindjárt... Hát mi baj van, beszéljen már. Valaki van a szobában, mozgott... Ember?
A szegény kicsi asszony, a bádogosné, éhesen meredt rá a süteményre. A szája is tátva maradt, kifeketéllettek belőle a rossz fogai és összecsattogtak, a mikor már sokáig nézte a finom ételt. Érezte, hogy harapnia kell belőle, vagy mindjárt meghal. Az ura rámordult: Mit bámulsz? Még megkivánod...
Pokrócomat, amelyet ő cipelt, közvetlenül szomszédságomban terítette le a fűbe és egyik felét egész hosszában magára húzva mutatta, hogy mindjárt aludni fog. A barlangban tapasztalt értelmetlen komédiák elmaradtak. Nem tartott szemmel és nem leskelődött. Olybá vett, mintha nem is léteztem volna.
Messzire egy vesszőkerítést pillantott meg. Most már akadályt akart, valamit, a mit keresztül törjön. Arra fordította a lovakat s önkívületben látta, hogy most már mindjárt ott vannak, nekimennek.
Tudom már, mit kell tenni! Maradj itt, mindjárt jövök... Mit akarsz? Megnézem, nem leskelődik-e ott valaki, azután visszajövök. Megragadtam a kezét és nem bocsátottam. Csak nem képzeled, hogy eleresztelek? A leány vékony ajkai körül mosoly játszadozott, miközben végignézett rajtam és valami utánozhatatlan kicsinyléssel így szólt: Csak nem képzeled, hogy erre engedélyt kérek tőled? Lám!
A Nap Szava
Mások Keresik