Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 7.
Már hallottam egy jó öreg vidám bácsiról, aki itt lelki medicinát osztogat. Bizony alighanem a te diplomád az igazi... Aznap tüdősleves volt és báránysült salátával. Remek menű. Az őrnagy kinálta, hogy ebédeljen a társasággal. Legyen vendégük. Méltóztassál, öregem mondta a doktor is. Finom gesztussal tiltakozott: Nem, grácia; nem. Megvannak a magam kis bogarai.
Negyven éves lehet, úgy körülbelül ... Mikor láttad utoljára? Látni nem láttam, csak hallottam, hogy férjhez ment, egy leánykája született ... A férjét ... hogy is hívják csak a férjét? Igen, ez a fontos. Valter ... Waldeck ... hopp, megvan, Waldeck Rudolf vadászőrnagy Ausztriában. Pompás ... készen vagyunk lelkendezett Balthazár. Egy katonai schematizmus.. és megvan az egész ...
Esel... dunnyogta megvetéssel. Hm... ezt egyszer már hallottam, mondottam vállatvonva, anélkül, hogy a friss gorombaságra további ügyet vetettem volna. A leány élénken bólintott. Ja... már hallottad és mindig hallani fogod, amikor szamárságokat beszélsz. Ezzel a sánta lábbal akarsz te elmenni a forráshoz? Mondtam. Azt is mondtad, esett szavamba a leány hogy a sánta kutyát hamar utólérik...
Alig értem ki azonban a szabadba, amikor úgy tetszett, mintha valahonnan elfojtott... vergődő... távoli kiáltást hallottam volna... Mi ez? Hirtelenében nem tudtam tájékozódni, hogy a riasztó hang merről ütötte meg a fülemet. Megálltam és feszült figyelemmel hallgatóztam. Itt van... most ismét! Ugyanaz a vergődő, kínosan kiszakadt hang... mintha fulladozó ember melléből tört volna ki...
Miután ismételten megígérte, hogy a legnagyobb gonddal fogja főhadnagyomat az orvosoknak átszolgáltatni, kezet szorítottunk és elbúcsúztunk a »viszontlátásra«. A vöröskeresztes kocsi tovább döcögött. Ismét egyedül maradtam. És ismét hallottam a mezőn elmaradt sebesültek jajgatását és segélykiáltásait... A szanitécek mindenütt munkában voltak. Egyszerre ugyanegy időben azonban nem lehettek.
Olyan emberek ártatlan vére, akiket sohasem láttam. Mert ez a legnagyobb kő, ami az ember lelkére hull... Jobb erre nem gondolni. Tummel di... tummel di hangzott a Regina sürgető hangja. Mi az, hogy tummel di? Ezt a furcsa nyemec kifejezést eddig még nem hallottam. Sohse piszkolj, Regina fiam, rosszul áll. Csak annyit mondtam, hogy siess, hangzott a méltatlankodó válasz nem szoktam piszkolódni.
Hallottam, hogy nevet, nyilván a nehézkesen szaladó »csizmás kandúrt« találta felette nevetséges látványosságnak, úri személyemben, de azt is hallottam, hogy tüsszög és folyton az orrát fújja. Ez kielégítette kárörömömet. Kikapott az én »horgas«-om is, de az ő fitos mókusa is megkapta a magáét, tüsszöghet, míg a penetráns ajándéktól megszabadul.
Egy napon elhagyta lakását, s nem tudatta velem hollétét, és csak akkor hallottam ismét róla, midőn az ujságok hozták meggyilkoltatását és nevét, de fájdalom, akkor már későn volt, hogy valamit tehessek érte. A gyermeket azonban mindenfelé kerestettem, kutattam, de eredménytelenül. És mit szándékozott a gyermekkel tenni gróf úr? Mily kérdés! kiáltott föl hévvel Eszthey.
A Nap Szava
Mások Keresik