Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. november 2.
Igy járnak a rossz gyerekek, akik nem hallgatnak jó apjuk szavára! mondottam kenetesen s a másik pillanatban már talpon is voltam, hogy szintén kirázzam csontjaimból a poros padló barátságtalan keménységét kommandíroztalak erre a fájn dívánra, de nem tetszett. Rá se lehet feküdni, mert olyan öreg, hogy leszakad. No, alattad nem szakad le.
Gondoltam, hogy nem teszek semmi rosszat, ha megmondom, hogy fönt van a szobájában és a nagyságos úr is vele van. A nagyságos úr te vagy. Erre a parasztleány megijedt és azt mondta: jaj, akkor nem adhatom oda a levelet... Micsoda levelet? kiáltott Sándor. Én is azt kérdeztem, hogy micsoda levelet? folytatá Atlasz úr.
Obrenné? kérdé meglepetve Oroszlay, mert Dóziától hallá, hogy Obrennénál volt intézetben, s onnét csalta el Klára és erre a fölfedezésre szive majdnem hangosan kezdett dobogni. Hisz’ ez csodálatos fölfedezés volt, minek szálai messze elágazhattak, s Isten tudja, hova vezettek? Megjegyezte magának a két nevet s azután kérdé: Hányadik szám alatt lakik Somorjayné? Üllői-út 24.
Alig evett valamit, keveset beszélt s legtöbbnyire Klárához intézte szavait, de komoly, mély tekintetű szemének pillantása gyakran elröpült Dóziához, ki hasonló elfogultsággal ült helyén s halvány arczának átlátszó bőrén kétfelől rózsaszin karikák égtek. Enyingi bajusza alá rejté mosolyát s majdnem diadalmat érzett erre a fölfedezésre.
Megnyugtatva intettem, hogy nem tesz semmit. Az ember feje nem káptalan. Ná... de erre mégis csak gondolhattam volna mondotta bosszankodva a leány. Megdörzsölte homlokát és pillanatig mozdulatlanul tünődve tekintett maga elé. Mondd csak kérdezte gyanakodva sok bolondot beszéltem? Nem tapasztaltam. Aha, most mindjárt vallatni fog... Velem azonban nem boldogul.
Távozásuk után bejövő titkárának mondja az öreg: de furcsa professzorok voltak ezek, még maguk dicsekedtek, hogy milyen gonosz tanitványaik vannak, mire a titkár felvilágositván, hogy hiszen a püspökség, meg a káptalan ügyvédei valának ezek, nem pedig professzorok; erre az öreg is indulatba jötten kiáltja: Fogjátok meg! hozzátok vissza őket, előmbe azonnal, s midőn megjelentek, rájok támad, hogy micsoda vakmerőség az tőlük, őtet bolonddá tenni s magukat professzoroknak adni ki.
És én erre az esetre gyakran időznék nála, már csak a szomszédság kedvéért is, válaszolt Enyingi, látva barátja szórakozottságát, ki folyton azon tünődött, ki ez a gyönyörű leány, kit Pármai Teodóziának hivnak s lehetne valamelyik főherczeg gyermeke.
A volt főhadnagy az ő finomságával, keskeny kis barna bajuszával, jól ápolt körmeivel, karperecével, finom cigarettjeivel, egészben majdnem nőies lényével, olyan volt amellett a marcona kútágas ember mellett, mint a gyerek. Az asszony úgy simult az uracskájához, mintha a folyondár akarna védeni egy erre szoruló törékeny fát. Ha Kardos elbúcsúzott, kezet fogtak vele.
Az asszony is huzni kezdte a gyereket és aggodalmas hangon szólítgatta: Jóska gyere, megesz a bácsi: Jóska erre kijött a kocsiból, de mikor látta, hogy a fekete ember kaczagva megy tovább, dühbe jött és nagyon megharapta az anyja kezét. Az asszony felsziszszent és a zsebkendőjébe takarta a kezét, azonban olyan nagyon fájt a harapás, hogy bármint igyekezett mosolyogni, könnyezni kezdett.
A tatárok rövid nap reánk ütnek, pedig pénz és szép leány nekik is ám inyökre van; ha a huszti várat előttünk kirabolhatják, addig várhatsz Szirmay Ilonára, mint én az ott lerakott kincsre, azért hogy mind a ketten boldogulhassunk, én a huszti várat ostrommal foglalom el. Ostrommal? Csudálkozék a bojár, hisz erre az én magos rokonom, a moldvai vajda egész serege sem volna képes ágyúk nélkül.
A Nap Szava
Mások Keresik