Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 21.
Jaj Istenem! irgalmas Istenem! meglátom-e még valaha Nagybányát? Mily keserűség ezeknél az átkozott pogányoknál rabnak lenni, hiszen itt bezárják a szegény asszonyokat, mint nálunk a tömött libákat. Jaj édes Kristófom, megrepedne a te lágy szíved, ha tudnád, mily szomorúságban él kedves Jutkád. Kristóf, édes Kristófom, hát te mennyit fogsz sírni érettem.
Az, szegény, nem is sejti, hogy millióira Berényben szemet vetettek, a nemzeti vagyon öregbítése végett. Ha háromszor is kinn voltam náluk, Terka az oka; azt mondta: „Szegényt nem hagyhatjuk árván; magának helyt kell állnia." S én helyt állottam. Legalább beszélhetett valakivel egy pár szót. Napokon át nem volt kihez szólnia.
Hütlenséged kínos halált hozott Szerelmemre! Elvetted mindenem! LESBIA: Nézz már reám! LENTULUS: Nem, nem, most nem tudok! Felelj, szólj, merre vagy? Égő lángban, sötét romok alatt Keres sirva szegény menyasszonyod! LENTULUS: Boldogtalan! A LEÁNY: Szerelmem, jöjj elő! Sehol sincsen! Rengő föld, tüzeső Halott család, halott sziv, halott isten, Égő város, LENTULUS: Hallod?
János azt megköszöni szépen és megkéri, hogy ne vegye az ő szavait zokon, de ha méltatlanság esik rajta, mit tehetne egyebet a szegény? Másnap, mikor kimegy a mérnök, János az utcán van egy szénásszekéren. Mihelyest megjött a mérnök, szól is azonnal az ökröknek, hogy gyerünk befelé. A komoly állatok megindulnak.
A hajdankori kritika és antikritika. Dyoniz verseket irt. Filoxénosz pedig kritikákat. Csakhogy Dyoniz a mellett még király is volt; Filoxénosz pedig, szokás szerint, szegény ördög. Azért Filoxénosz mégis megkritizálta Dyoniz verseit, s nagyon roszaknak találta azokat. Ezért meg aztán Dyoniz fogta nyakon Filoxénoszt, s bedugatta a börtönbe.
Egy ilyen örökre elcsendesedett szegény fiúba úgy megbotlottam, hogy majdnem szívembe nyilallott, mikor csizmám orra a boldogtalannak kihűlt testéhez ért... Hiába! Ezt nem lehet megszokni. Az ember idővel belefásul, de csak egy időre. Azután ismét elölről kezdődik az érző lélek természetes borzongása. Ezen a szakaszon az oroszok maradtak az urak.
Lihegett, fujt; olyan kongó hördülés szakadt fel a melléből, amilyen a gulyabeli vadbika dünnyögése. A számadó kutyája elébe jött s farkát csóválva hízelkedett volna neki. Elrúgta magától. A szegény kutya nyiffant egyet s eloldalgott.
A közönséges pap a közönséges embereknek erről igy fog prédikálni: „Hát biz, édes gyermekeim, a szegény embernek mindig az volt a legfőbb virtusa, hogy mennyi ideig birja ki a koplalást? Illés próféta im példát adott nektek, hogy az ember nem azért született, hogy egyék, hogy a hasát megtömje, a háját megnövelje; hanem hogy elmélkedjék a világ mulandósága felett.
Én! kiáltotta vissza és megint kacagott azon röhögök, hogy ebben az én szegény ingemben száz macska sem fogna meg egy egeret, annyi rajta a feslés. Huh!... ha látnád, milyen! Nem is érdemes kimosni. De csak mosd ki! Ha megszárad, a fesléseket be lehet varrni. Mivel? Az ujjammal? Tűvel és cérnával van nálam az is. Akkor kimosom. Tíz percig megint csend lett.
Az, aki előbb a leghangosabban veszekedett, dühös sietséggel kutatta ki a zsebeit, de nem talált bennük egy fillért sem s kényelmetlenül, szégyenkezve nézett az öregre, mintha bocsánatot kérne azért, hogy igen szegény. Mindenki hallgatott. Az öreg ember arczán látszott, hogy szörnyen megbánta már a kisérletet, végre is a jenerál törte meg a csendet, vette a kabátját s menni készült.
A Nap Szava
Mások Keresik