United States or Bosnia and Herzegovina ? Vote for the TOP Country of the Week !
A szegény fiúnak sem éjjele sem nappala nem volt, nyugtalan aggodalmától, hogy hátha mégis hiába minden s a szerelmesét mindörökre elragadja, tőle a szülői zsarnokság.
Elkomolyodott, kedves emlékek támadtak föl a lelkében, könyek gyültek a szemeibe és sóhajtott. Alig, alig ismertem meg, Babarczy bátyám. Jól tette, hogy eljött. Él-e még a néni? Csak betegeskedik szegény feje. Hát a műhely? A fiamnak adtam, én már penzióba tettem magamat. Jól megy a munka? Nincs panasz rá. Elhallgattak.
Sirt dühében s összeszoritotta az öklét, hogy agyonvágja a vén kocsist s lihegve alig birva magával, ujra elkezdett beszélni. Demeter! Édes öregem, szegény szolgám, fiam, mond meg az igazat. Hol voltunk? Ugy-e otthon, ugy-e? Demeter még jobban beletemetkezett a gallérjába, nagy küzdelem folyt le a szegény paraszt lelkében, de azért nem hagyta magát elbolondítani. Nem, Kocinski urnál.
Sejtettem, hogy enélkül bajos lesz a dologból tisztességgel kievickélni. Nem sántikálhattam messzebb tíz lépésnyinél és már megszólalt a bokrok mögött a leány nyugtalan hangja: Nit géh wát!... Hol vagy? Mondtam már, hogy nem megyek messze... hát ne kiabálj, hanem gyere. Kumm schon! Jött. Nagyon furcsa figura volt szegény, nem tudtam kacagás nélkül megállni.
A szegény légátusnak ismételnie kellett: „ahoz a hóbortos Wesselényihez légáczióba.“ A báró jóizüt nevetett vendégeivel. Az ál-biztos. T.-B....-n lakott S. Péter B. M. et comp. Sok tréfát üztek vele. B. M. mint igen élczes ember, ebéd után inditványozta, hogy S....-t meg kell tréfálni. A terv, mint jó vezérnél, inter pocula percz müve volt.
A LEÁNY: Óh kegyetlen Fekete ég, add vissza holtamat! LESBIA: A halálban a csókom üdvöt ad LENTULUS: A csókodban a halál ize van, Szép Lesbia, tanits felejteni... LENTULUS: Kedvesét keresi Szegény leány! LESBIA: Látod, boldogtalan, Mert nem halhat csókolva kedvesét. LENTULUS: Nézd Lesbia, jobb élni szerelemben, Mint szeretni egy óráig, azért, Hogy a láva örökre eltemessen...
Atlasz úr tökéletesen le volt fegyverezve s minden további ellenállás nélkül át kellett adnia magát Boglár Kálmán pártfogó barátságának. Megint úgy érezte magát mellette, a mint a kastély szőnyeges folyosóján tovább haladtak, mint hajdan, szegény árendás korában, midőn egyik-másik nagy úr kastélyába beosont, hogy megvegye búzáját vagy gyapját.
Ohó!... Szerencsétlen pára, hát ez hogy maradt itt? Egy hámos ló. Félteste a szennyes vízben, fejtül való része az árokparton. A hám összevissza szakadva rajta, csak a kantár homlokszíjjai voltak épek. Észrevettem, hogy ágyéka emelkedik és száll, tehát még élt szegény állat, bár a szemei le voltak húnyva. Bizonyosan azért hagyták el, mert menthetetlennek látszott. Megnéztem.
Regina egy darabig még habozott, hogy megkockáztassa-e a dolgot, vagy okosabban cselekszik, ha a becsületre való kitanításra nem ad okot, végül azonban mégis csak engedett és magára véve a csomagból kibontott orosz köpenyt, tovább haladtunk a Standom felé. Lassan haladhattunk, mert a köpeny hosszú volt és mindegyre belebotlott. Szegény, már-már a türelmét is elvesztette.
A hadbiró erre azt monta, hogy: elég. Demetert visszavitték a pinczébe s megmondták neki, hogy imádkozzék annyit, a mennyit csak tud, mert két óra mulva meghal. A szegény ember kimeresztette a szemeit erre a beszédre, nézett ide-oda, de azután azt mondta, hogy jól van, egyszer ugyis el kell menni, hát mindegy. Két óra után felhozták.
A Nap Szava
Mások Keresik