United States or Burkina Faso ? Vote for the TOP Country of the Week !
Egy időre még elég maradt a pénzből, melyet az apja gyöngeségétől kicsikart jószágrészre fölvett, s nemcsak Atlasz úrnak mondta, hanem maga is meg volt győződve arról, hogy csak akarnia kell s a fővárosban nemsokára oly fényes házasságot köthet, mely egyszer mindenkorra úrrá teszi. Manó elútazása után egyhangú, szomorú napok következtek az Atlasz-kastélyban.
Ő mondta azt neked? Ő, miután visszaadtam neki a képet, de hát kinek a gyermeke ő tulajdonképen? Egy özvegyasszonyé, kit Somorjaynénak hívnak, mondá gyorsan Hermance. Atyja katonatiszt volt, de meghalt, s ők nagy szegénységben maradtak. És leánya mégis oly kitünő nevelést kapott. Minden tekintetben úri leány ő, úgy fogalmaira, mint műveltségére nézve.
A másik tovább ment, azt mondta, hogy a piaczon, a városháza előtt, kellene megcsapatni, ugy, ugy... Elhallgattak, mindenki figyelmes lett egy munkásra, aki az utczába befordulni látván a pallér kocsiját, szitkozódni kezdett. Visszafeleselt a rendőröknek s durván esküdözött, hogy ha az Isten mondaná, akkor se hallgatna.
Enyingi, mint rendes szokása volt, a legvidámabb kedvben lépett be s gyorsan körülpillantván, kérdé: Béla azt mondta nekem, hogy Veronika grófnő megérkezett és siettem látogatásomat tenni. Megjött s azonnal itt lesz, csak átöltözik a poros út után. Alig töltött Enyingi néhány perczet Hermance grófnő társaságában, midőn Eszthey lépett be, ki Veronikát még nem látta.
A kegyelmes ur átment a kis szalonba s komolyan néztek össze a vendégek. Suttogva szólott az igazgató-tanító: Lehet, hogy áthozza és bemutat neki. Már hogy gondol ilyent utasította rendre a polgármester. Valami nagy baj lehet az országban, ha még az ebédnél sem hagyják szegényt nyugodni mondta az asztalos. A többiek ráhagyták, hogy bizony meglehet, komor idők járnak.
A festő utána nézett s akkor sem tudta betenni az ajtót, mikor már eltünt a szemei elől. Szegény gyermek... Már nem vagyunk mi egymáshoz olyan őszinték, mint eddig, mondta egyszer a leány s megteltek a szemei könynyel. Miért? De igen... Miért nem beszél nekem többé arról, a mint gondolkozik? Olyan szép volt... De nem igaz. Nem! Ön mondja ezt? Ön? Én, beláttam.
Én hónapok óta nem láttam Lamberth kisasszonyt, sem Holcsi ügyvédet, és sem ő róluk, sem Dóziáról nem tudok semmit. Az lehetetlen! Miért volna lehetetlen? kérdé Obrenné meglepetve a határozottan kiejtett állításra. Mert Holcsi Kálmán önnek fivére s a mult azt mutatja, hogy mindig jó viszonyban volt vele. Ki mondta ezt grófnénak? kérdé sötéten elpirulva a főnöknő.
Ne fecsegj folyton ezekről a szegény leányokról. Nem vétettek neked azok. Bántja őket az ördög. Te használod őket játékszernek. És én beugrom elefántnak. Nem én mondom; maga Lola mondta. Azt mondta, hogy játékszernek használom őket? Nem, hanem hogy még soha sem látott lóháton elefántot. Gyöngéd célzás. Viccnek elég rossz vicc. Én is azt hiszem. Szóval, nem kellene annyit társalognod.
Mi is ilyenformán vagyunk sok-sok mai darabbal, meg kell szökni előlük. Vannak profán ünnepek is: ilyenek a kultúra ünnepei. A Belvárosi Színház már megadta a programját; hogy ezután mi következik, az már előrelátható. Este egy fiatal újságíróval beszélgettem: szidta a darabot, de a kritikáról azt mondta, hogy nem fontos. Nem fontos, állította meggyőződéssel.
Ugy rendeztem be a dolgomat, hogy csupa jó lakóim legyenek, azért holnap délig fizesse ki egy hónapra a házbért, vagy hurczolkodjék ki. Azt is mondta a házmesterné, hogy főbe akarja magát lőni. Ebben az esetben legyen szives megkímélni a házamat a botránytól, elég nagy az angolkert. Ehez tartsa magát, kérem, mert én nem szeretem a teketóriát.
A Nap Szava
Mások Keresik