Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 25.
Délután két óra tájban búcsút vettem Heiszer bácsitól és a többi felette szíves polgároktól. Nem tarthatom vissza erőszakkal, mondotta szemrehányó hangon a mester de meg fogja látni, hogy okosabb lett volna, ha nem erőlteti a dolgot. Némán megráztuk egymás kezét és elváltunk.
A leány felugrott és a napra kiterített holmija felé sietett, Lehet, hogy kényelmesebb, mondotta útközben de nem szeretek így lenni. Tőlem lehetsz. Tudom, de magam előtt sem szeretek így lenni... ebben a szakadt ingben olyan érzésem van, mintha meztelen lennék. Eközben fölvette az immár szintén teljesen száraz blúzt és gondosan bekapcsolta. So... mondotta megkönnyebbülve, így mégis csak jobb.
Farkast emlegetvén itt jár a kertek alatt... mondotta kedélyesen, miközben gyorsan talpra ugrott és félredobta a cigaretta-maradékot, tessék készülni, jön a kapitány úr! Az összekötő-árok végén e pillanatban felbukkant Morelli kapitány zömök alakja, nyakában az elmaradhatatlan Zeissal.
Apró, hunyorgó szemei pislogva szikráztak üregeikben s szinte kiabált bennök a sértő gyanu. Emellett állandóan és egy kicsit bambán, de folytonosan nevetgélt. Épen olyan volt, mint találkozásunk legelső napján, szegény... Bá!... hiába leskelődöl, mondotta pár pillanatnyi hallgatás után nem fogok belefordulni a pocsolyába és nem... nem fogok elaludni... Az a te gondod.
Pálinka nem kell, mondotta lassú, szégyenkező hangon és félrenézett megfogadtam, hogy soha többé nem iszom pálinkát. Már pedig a füstölt holmi azt kívánja. Nem iszom soha többé... ismételte kelletlenül, mintha nehezére esett volna, hogy erről beszélnie kell tudhatod, hogy miért... Intettem, hogy sejtem, ez azonban nem ok.
Megnyugtatva intettem, hogy nem tesz semmit. Az ember feje nem káptalan. Ná... de erre mégis csak gondolhattam volna mondotta bosszankodva a leány. Megdörzsölte homlokát és pillanatig mozdulatlanul tünődve tekintett maga elé. Mondd csak kérdezte gyanakodva sok bolondot beszéltem? Nem tapasztaltam. Aha, most mindjárt vallatni fog... Velem azonban nem boldogul.
Csak a mindegyre sűrűsödő esti homályból következtettem, hogy tovább várakozhattunk az ellenség végleges eltisztulására félóránál. Már-már a lábam is belezsibbadt. Először Regina emelkedett föl mozdulatlan kuporgásából, azután én álltam talpra. Elmentek... mormogta elégedetten. Vigye el őket az ördög. Regina bólintott. El is viszi... mondotta meggyőződéssel. Nem bizonyos.
Hogy elküldhesse azt a levelet, ami annál a vén képmutatónál van; gondolá keserű mosolygással és magában rögtön hozzátette: De meg kell kapnom, meg kell szereznem azt a levelet minden áron! és kisietett a szobából. Tűvé tette az egész házat, de az öreget sehol sem találta. Végre a konyhában megtudta, hogy kevéssel ezelőtt eltávozott hazulról. Azt mondotta, hogy urának a talárját viszi a szabóhoz.
Emlékezetemet nagy igyekezettel kivánta bizonyos dolgokra irányítani stb., ... És ez azt mutatja, hogy ő csakugyan ott látott valahol, mint mondotta, a szomszéd házban, hol én anyámmal éltem. Meg kell őt találnom, s fölvilágosítását kérem, mert egyszerre oly lázas érdeklődés támadt bennem kilétemre és születésemre nézve, hogy nem tudnék többé így élni.
Hogyan került ide, azt nem tudom mondotta fejét rázva csavargás közben vetődött erre is, mint másfelé, ahol csavarogni szokott. Ismerem gyermekkorom óta. Sokszor járt nálunk is a tanyán. Nevét nem tudtuk, mert nem tudta megmondani, kinek hívják.
A Nap Szava
Mások Keresik