Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 17.
Igaz, de nem ennyit. Néhány percnyi hallgatás után Regina ismét megszólalt. Hány óra lehet? Fél kilenc felé jár. Borzasztó... A villám lecsapott. Rettenetes recsegés rázta meg a levegőt s mintha a föld is megingott volna... Regina belém kapaszkodott és megragadta a vállamat.
Az öreg Cs meghökkent, egy kevés ideig gondolkodni látszott, aztán pedig csendesen felelte, talán a gyufára gondolva: „Bizony mondasz valamit, meglehet, hogy csakugyan ugy volt.“ A beszéd arany, a hallgatás bankó. Az öreg gróf Teleki B. sehogysem szenvedhette a helységbeli pap beszédmodorát, mely kiapadhatatlan volt vizenyősségben, mint akár a Kraszna folyó ágya.
Most, midőn a hallgatás jege meg volt törve, Dózia mosolyogva emelte rá szemét, de megdöbbent annak halványságától s nyugtalanul kérdé: Rosszul érzi magát? Egy ideges fájdalom czikázott át szivemen, a boldogságtól. És igazat mondott. Rendesen békés csöndben, álmodozásban élő lénye csodálatos átalakuláson ment e perczek alatt keresztül.
Apró, hunyorgó szemei pislogva szikráztak üregeikben s szinte kiabált bennök a sértő gyanu. Emellett állandóan és egy kicsit bambán, de folytonosan nevetgélt. Épen olyan volt, mint találkozásunk legelső napján, szegény... Bá!... hiába leskelődöl, mondotta pár pillanatnyi hallgatás után nem fogok belefordulni a pocsolyába és nem... nem fogok elaludni... Az a te gondod.
Megmutattam neki Dózia arczképét, s kértem, hogy igyekezzék őt fölkeresni, viszonzá bűnbánóan Hermance. Eszthey komoran nézett maga elé. Nem mert szemrehányást tenni nejének, mert érezte, hogy nincs ahhoz joga. Miért nem voltál hozzám bizalommal? kérdé két percznyi hallgatás után. Lehettem-e? Eszthey gróf lehajtá fejét, és arczát sötét pír önté el... A szégyen pírja.
A Nap Szava
Mások Keresik