Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 8.
Gyorsan eltaszigálta a székeket az útból. Mosolygott. Ritkaság öreg arcon a mosoly. Lám, mondta milyen jó, hogy a nyugdíj nem nevel pocakot. Ez a pincér egy teve. Egész torlaszt épített ide székekből... Bocsánat!... Lássa, én öreg vagyok már... Megengedi, hogy segítsek? A nagyapja lehetnék... Én már sok mindent megértek... Az asztal végén a széket alátolta.
Jó reggelt kivánt neki s azután így szólt hozzá: Kegyébe ajánlom magamat, kisasszony. Kérem, emlékezzék rám szívesen. Milyen ünnepies! Elmegy? El. Kár. Szerettem volna, hogyha még marad. Az urak nem szívesen beszélnek franciául s én oly keveset tudok németül! Ön volt az egyetlen gavallérom. De remélem, még látjuk?
Szoknyát viselt az istenadta, tehát leány volt, vagy asszony, de milyen rongyos! És milyen kócos. Milyen ágrólszakadt. Amikor kibújt az erdő bokrai közül és megpillantott, egy ideig csak mereven nézett rám, mint a vad, ha a vadászt váratlanul meglátja és menekülésre már nincs ideje. Szinte látni véltem, mint tágulnak és húzódnak össze az orrcimpái... s mily sebesen dolgozik melle a félelemtől.
Azzal biztat, hogy az író is meg tud szabadulni, ha akar, azoktól a korlátoktól, amelyeket talentuma elé a könnyű siker és a vasárnapesti gyönyörködtetés hívságos vonzósága emelt. a. j. Molnár Jenő: Amit csak ketten tudnak. A mai átlagirodalom úszik az erotikában; ennek a novelláskönyvnek a címe is ékesen hirdeti, hogy a kötetben bévül milyen írásművekkel találkozunk.
Az ő agyában egészen más filozófia fejlődött ki, mint a milyen a mienk, a kiknél még mindig ujság s valami rendkivüli dolog a temetés, teljes megnyugvás a kényszerüségben s tagadása mindennek, a mi segíthetne.
Mindennek készen kell lennie, mire az isteni tisztelet véget ér s a nagyúri vendégsereg a kastélyba tódul ebédre. Olyan ebéd lesz, a milyen még nem volt ezen a vidéken. Ilyenkor szükség van a háznál az okos főre. Az öreg asszony ugyan otthon maradt, de annak semmi hasznát sem lehet venni, mert minden csirkének halálát külön megsiratja.
Arra, hogy szeretni foglak, amíg élek. Látod, milyen javíthatatlan vagy. Gyógyíthatatlan vagyok. Egyre betegebb vagyok. Hiszen látod. Akkor nem lehet. Sohasem mernék Edit szeme közé nézni. Megyek innen. Újra felugrott a fatörzsről; néhány lépést tett bizonytalan irányban a gyepen; tétovázva nézett szét; figyelni, hallgatódzni látszott. Halvány volt.
Nem ugy, mintha helyén lett volna az esze, nem is kivánom senkitől, hogy okos embernek tartsa Flóriánt, hanem mint egy bolond, a kiben minden bolondsága mellett megmaradt még egy kis, még itt-ott derengő józanság a körüllévő emberi haszontalanságokkal szemben, mint a milyen például a halál is, meg a születés s egyéb fázisai az életnek. Beirtam a kapitány urat.
Látjátok, milyen szelid, milyen hizelkedő; mint egy valóságos asszony, a legveszedelmesebbjéből. Még eddig mindig szabadon volt: játszott a gyerekekkel, meg a háziállatokkal; szereti a nappalt átaludni, de amint alkonyodik, Zulejka megéled; kisampolyog a kert bokrai közé és lassú lépéssel haladva nyujtózik el, úgy les mindenre, úgy figyel mindenre.
Az ezredes gyorsan visszafordult s szárazon kérdezte: Katona akar lenni? Kadar fölállott és most már határozottabban felelt: Az. Mindaketten elhallgattak. Mikor már hosszu és igen kinos lett a szünet, Kadar azt hitte, hogy nem beszélt elég világosan, nem lehetett a szavaiból mindent ugy megérteni, a milyen igazán ő érzi a dolgot s ujra mondani akart még valamit.
A Nap Szava
Mások Keresik