United States or Uzbekistan ? Vote for the TOP Country of the Week !
Hogy örülünk és játszunk tavasszal, bánattal, szépséggel és nem törődünk vele, hogy az a fiu a szemünk előtt meghal. Az orvosom azt mondta: menthetetlen. És a fiu tudja. Istenem, milyen rosszak vagyunk. Nincs igazad, Alice. Fáj neked az a sok halott, ha egy temetőkert mellett elmégy? Nem láttad őket élni. Jung Kálmánt sem láttad. Ő már messze van. Nekem nem fáj.
A következő nap délelőttjén több ízben végigjárta az egész frontot és ismételten is alaposan kioktatta az embereket, hogy milyen egy becsületes »Schützen-Graben.« Tudta minden ember, hogy milyen, de azért úgy hallgatták a recsegő magyarázatot, mintha most hallanának a dologról először életükben. Az öreg úr ugyanis szerette, ha nagyon figyelmesen hallgatják.
Most itt van ni, szép kátyúba vitte a papi barátság. Ha még élne a bölcs rabbi, milyen kárörömmel hajtogatná a fejét, és mondaná: úgy kell neked, vén Sámuel!
Nem beszéltek sokat; de minden szónak volt valami különös izgató értelme, amit váltottak. „Hát igazán gondolt rám?..." „Lássa, milyen nyomorult a tehetetlen leányok sorsa..." „Még megvan az az almavirág, amit magától kaptam..." „Én meg a legszebb verseimet magához írogattam..."
Egyszerre csak megindult lassan trappba, aztán ki a kapun s a tornáczról már csak annyit láttak, hogy galoppba iramodott a megrémült kis fehér lovacska s eltünt az utcza végén. A nagyságos asszony nagyon megijedt. Lihegve szaladt le az istállóba s rákiáltott az első lovászra, a ki a jászol mellett ácsorgott. Vincze! Lóra hamar. Nyargalj a nagyságos ur után, tudod milyen gyönge.
A Nap Szava
Mások Keresik