Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. október 31.
Tehát nincs itt, ez már bizonyos. De ha nincs itt, miért nincs? És ha eltávozott, hová mehetett? Nyugtalan sejtelmeim támadtak és rosszul kezdtem magamat érezni... Nem éreztem magam hibásnak, mégis valami szemrehányásféle bántott.
Most már egészen a helyzet urának érezte magát és türelmetlenül leste, várta a tudóst. Bornemissza Lénárd a kulcsárt kiáltotta elő. Hát ilyen rendet tartasz a házban? Miért nincs e hátsó ajtó belakatolva? kérdezé. Az öreg Iván azzal mentegette magát, hogy az ajtót eddig csak faretesszel szokták bezárni.
Az ezredes megint töltött az üvegből, s a mint poharát a másikhoz koczintotta, mélyen belenézett a fiatal ember szemébe és megadta neki azt a komoly teketóriát nem ismerő hangot, melyet ide-oda nézegetve keresett a szobában, mintha a falakról akarná leolvasni. Miért jött, valami mondanivalója van talán? Van, sok mondani valóm van, ezredes ur.
Az ördög vigyen el mindent okoskodást, miért is nem egyeztem bele, hogy velem jöjjön? Várjak reggelig? De hátha reggelig sem kerül vissza? És hátha valami baj érte? Most, ha ráakadok, még talán segíteni lehet rajta, reggelig azonban még hosszú az idő... és hátha akkor már késő? Nem maradhatok itt ölbe tett kezekkel és nem fogok várni, hanem elindulok és keresni fogom.
Láttam hűséges »Zsandár« kutyámat, aki talán most sem érti, miért maradtak el a rendes hajnali séták és láttam képzeletben két lusta erdőkerülőmet, akik eltávozásom óta bizonyára egyetlen-egyszer sem néztek ki a vágásokba, s még arra sem tudta őket rávenni, véletlenül megmaradt jobbik felük, hogy távollétem alatt bár két szalmaszálat keresztbe tegyenek.
Igazán mondod ezt, Dózia. Nem érzed szükségét, hogy bizalommal légy hozzám? kérdé meghatott hangon Hermance és megölelve őt, a pamlaghoz vezette, s leült és maga mellé vonta. Nem tudom, mit akar tudni, grófné. Miért hívsz grófnénak, eddig mamának neveztél. Mi változott azóta? Nem tudtam czímét, rangját, míg most tudom, kivel beszélek. Az nem változtatja meg viszonyunkat.
Jobban ismerem, mint mutattam; nagyon haszontalan ember, nem való tisztességes társaságba. Míg vendégeink itt vannak, ne csinálj botrányt, de azután jó lesz vagy Volkánékat figyelmeztetni vagy egyenesen röviden kiadni az útját. Majd kiadom az útját azzal, hogy megölöm, felelt Sándor rekedten. Megölöd? kérdé Klára meglepetve férje hangjától és tekintetétől. Miért ölöd meg?
Bertalan gróf erőltetve nevetett. Ilyenek a nők, mondá, enyelegve pillantván nejére. Sem ez, sem az nem elégíti ki őket. Azután a vendégéhez fordult: Béla ma este az ebédnél jelen lesz; hogy miért nem ment Csetnekre a vadászatokra, nem tudom, elég helytelenül tette... Jól mulatott volna.
Te biztosan tudod. Nem voltak lángok... nem volt tűz... nem ordítozott senki... Nem is tudom, hogy miért szaladtam el. Te úgy-e itt voltál és bizonyosan tudod, hogy semmi sem történt és most is ott vannak a házban... Csak az én fejem nincs ott ... Csendesen bólintottam. Bizony, nincs... Úgy látszik, ez a Regina meg van zavarodva. A rémület, amin átesett, kihibbantott egy szeget a fejéből.
De mit firkálsz nekem nem tudom miféle Vidovics úrról s nem tudom miféle Cipriáni báróról?!... Miért foglalkozol ennyit aprócseprő dolgaikkal, kutyáikkal és párbajaikkal?!... Úgy látom, a jó Róza nem elég egészséges arra, hogy a szinházba is elkisérhessen benneteket. Ez a baj.
A Nap Szava
Mások Keresik