Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 4.
A két fiatal ember behuzódott egy sarokba s az, a ki valami különöset gondolt, beszélni kezdett. Hogy ez a népség itt nagyon is vegyes, azt magad is látod. Nem gondolkozom valami bolond arisztokratikusan, hanem rosszul érzem magamat ebben a társaságban. A hogy igy körülnézek, nemcsak hogy egyikhez se köt semmi, hanem mindenkitől elriaszt valami.
Ekkor üzent hozzá Barkóczy: „Hát Jósa uram, ez az adott szó és a zászlónk alatt letett eskü?“ Mint pap, válaszolt Jósa, az eskü alól magam dispensáltam magamat: mint katona és szakállas kurucz csak azt akartam Gensdorf ezredesnek értésére adni, hogy engem máskor Göncz-Ruszkán asszonyoknál ne keressen; megtalálhat fényes nappal a csatatéren is. Petőfi verse.
Köszönöm. Majd tudatom ezt Eszthey gróffal, talán érdekelni fogja őt. Eszthey gróffal? Természetesen! Ajánlom magamat kegyeibe, gróf úr, mondá nevetve Kardos s meghajtván magát, távozott, míg Enyingi belépett a kapun és fölhaladt a lépcsőkön, hogy Oroszlayval beszéljen és esetleg, úgy, a hogy tudja, megnyugtassa.
Szavamat adtam és esküvel köteleztem le magamat, hogy mindaddig maradok, míg a nagy titkot meg nem találjuk! válaszolá színlelt levertséggel. Akkor maradnod kell, José! A szó köt, de az eskü kötelez! Maradj hát, meddig maradnod kell!... »Aki esküjét töri, nyakát szegi!« mondotta atyám. Tehát beleegyezel, testvérem? kérdé José derült arccal.
Úgy éreztem magamat, mint akit fájdalmas gyász ér, valamely kedves ismerős, vagy jóbarát elvesztése.
A bágyadtságnak utolsó nyoma is eltűnt, egyszerre olyan nyugtalannak és fürgének éreztem magamat, mint valamely veszélytől félő ragadozó. S most már egy pillanatig sem kételkedtem elhatározásom végrehajtásában, hanem oly gyorsan, amint csak bírtam, magamra szereltem összes holmimat, vállamra löktem a Manlichert és azzal mars!... direkció az erdő és benne a szabadulás.
Otthon éreztem magamat ezen a helyen, szinte jól esett, hogy ismét látom és mindent úgy találok, mint ahogy elhagytam. Viszontlátásra, régi Standom! Vizet viszek vöröshajú kamerádomnak, de azután visszajövök és ismét elfoglallak, mert itt van víz, odalenn abban a templomszerű torokban pedig nincs, csak büdös, nem iható. Víz nélkül nem lehetvén élni, egészen bizonyos, hogy visszajövök.
Megválasztatom magamat itt a kerületünkben képviselőnek, s aztán nyitva áll előttem a világ egészen a miniszterségig, nem számítva a milliomos pártit, mely akkor reám vár s melyhez képest a te bajuszos özvegyed csak sifli. E fényes perspectiva ismét elkápráztatta Atlasz úr szemét s a pillanatnyi elkeseredés után a régi csodálattal és elragadtatással nézett ragyogó elsőszülöttjére.
Valahogy olyanformán éreztem magamat, mintha vétettem volna ez ellen a szegény ördög ellen, pedig semmiféle szemrehányást nem tehettem magamnak és mindenekben oly ártatlan voltam, mint egy ostoba bárány. Talán még annál is ártatlanabb és ostobább... Engeszteljem, ne engeszteljem? Miért engeszteljem, ha semmit sem vétettem?
Tehát nincs itt, ez már bizonyos. De ha nincs itt, miért nincs? És ha eltávozott, hová mehetett? Nyugtalan sejtelmeim támadtak és rosszul kezdtem magamat érezni... Nem éreztem magam hibásnak, mégis valami szemrehányásféle bántott.
A Nap Szava
Mások Keresik