Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 4.
Azután megállapították, hogy a shrapnel-szilánk egy kis hasítást »eszközölt« közvetlenül a bokám felett. Nem volt nagy dolog az egész. Szó sem lehetett róla, hogy ilyesmiért a Verband-Platzra engedjem vitetni magamat, jóllehet Morelli kapitány úr szigorúan elrendelte, hogy a legkisebb sérüléssel is azonnal jelentkezni kell.
Fölugrottam és odasiettem, hogy lássam, mi történt voltaképen? Kik ezek? És most kis híjján szinte elkiáltottam magamat. Az esti homályban csak közvetlen közelbe érve vettem észre, hogy még egy harmadik emberi teremtmény is van itt... és ez a harmadik lélek a szegény kis Regina volt. De milyen helyzetben és milyen állapotban! Anyaszült meztelenül oda volt kötözve a pajta egyik oszlopához.
Amikor egészen közel csúszott hozzám, hogy majdnem ölembe kuporodott és rámfüggesztette csodálatosan megnőtt szemeit, megláttam magamat ezekben a nagy szemekben, a forró nedvességben, mely bennök égett, a kígyóbűvölő mereven rámszegzett lenyügöző tekintetében és éreztem, hogy ettől a merev tekintettől elszédülök.
Mit pletykázott? Biz én már nem igen emlékszem mosolygott kedélyesen az őrmester, miközben ismét óráját nézte fél tizenegy, lássunk a menázsi után! csak annyit tudok, hogy pletykázott. Olyasmi állt a firkájában, hogy a tanácsos urat »hölgytársaságban« találta. Hölgytársaságban? Abban. A dolog oly sután hangzott, hogy el kellett nevetnem magamat.
Mentem tovább, egymagam; minden lépésemre úgy vigyáztam, mintha attól függött volna az életem. Egyetlen gallyacska sem roppant meg a cipőm talpa alatt. Magamat is olyannak éreztem, mintha az erdők vadja volnék. Párducsompolygással haladtam előre, ki a völgyig, amelynek a tisztása hirtelen világossággal nyilt meg előttem. Ott még jóformán nappal volt.
Azután leküldtem rá egy korty hazai szilvóriumot és vagy egy kupa vizet. Vizem volt elég, nem kellett vele takarékoskodnom. Húsz-huszonöt lépésnyire a hátam mögött levő erdőben elég bő vizű forrást fedeztünk fel az este abból annyi vizet szerezhettem, amennyire csak szükségem volt. El is határoztam, hogy holnap reggel nagymosást rendezek és magamat is alaposan ki fogom mosni.
Az öreg Atlasz tanácsai valóban aranyat érnek, felelt a fiatal gróf elégedetten. Megadom magamat és elfogadok mindent. És igéri, hogy nem csinál több adóságot? kérdé Atlasz úr jó kedvvel, mert vejének elismerő szavai nagyon föllelkesítették. Mindent igérek, viszonzá könnyedén a gróf. Hála Istennek, ezt hát rendbe hoztuk. Most még hátra van a másik. Micsoda másik?
Közben elpakoltam a szilvóriumos üveget és rükverc-koncentráltam magamat fekhelyem felé. A felém kiröpített gorombaságra nem adtam választ. Az a fő, Regina, hogy fázik-e még a lábad? Minden más beszéd szalma. Nem fázik válaszolt széles mosolyra húzódott szájjal a leány, miközben ímmel-ámmal lelökte vállairól a köpenyeget és teleszívott mellel belefújt a levegőbe. Akkor jól van.
Hát egymás iránt, hogy viselik magokat? Vettél észre valamit? Hogy vettem volna észre valamit, mikor soha sem látom őket együtt? Soha sem látod együtt? Hát az ebédnél? Gyöngélkedtem és mindig a szobába hozattam az ebédet. És ők nem jöttek ide, hogy neked társaságod legyen és ne und halálra magadat? Nem untam magamat, ablakomból mindig elég mulatságom volt a majorsággal.
Bárcsak becsületesen ki tudnám magamat aludni... Meddig fekhettem ott a bokrok között, nem bizonyos. Mire magamhoz térve a halálosan tompa kábulatból, lassankint ébredezni és eszmélni kezdtem, azt gondoltam, hogy reggel van. De bizonyosan még igen korán lehet... talán pirkadó hajnal, mert a világ még felette homályos volt, s a bokrok legfelső ágain fel-feltünedező fény nagyon gyenge.
A Nap Szava
Mások Keresik