Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 5.
Véleménye kijelentésszerűen hangzott, s amikor így szólott: „már bocsáss meg édesem", abban körülbelül ez volt: „hallgass lelkem; azt én jobban tudom." Ő hozta össze az emlegetett „bizottságot", amelyet azután a maga képére alakított és gyúrt. Ebben nemcsak nagy ösmeretsége és rengeteg összeköttetése, hanem az is segítette, hogy olyan ozsonnákat hét vármegyében senki sem adott, mint ő.
Elvette a kezemből és így szólt: Szeretnék megmelegedni, mert igazán fázom... de mi lesz, ha rosszul leszek ettől a pálinkától? Szűzpálinka ez, lelkem, magunk csináltuk, nem pancs. Ettől még egy kis leány se lesz rosszul, de még egy angyal se. Sátoros ünnepeken odafenn a paradicsomban is isznak az angyalok ilyen tiszta szűzpálinkát, mint amilyen ez. Igen... a korhelyek.
Regina vígasztalt és bátorított. Olyan szívhez szóló, kedves igyekezettel cselekedte szegény, hogy nem volt lelkem hangosan is kimondani azt a keserűséget, mely torkomat fojtogatta. Amikor egy hét múlva megérkeztem Reginával régen elhagyott erdészházamba, volt egy naiv örömem is.
Talán szerezhetne valami kis kondicziót. Az asszony fölállt s lázfoltok gyultak ki a szemei alatt. Rekedten hörgött a hangja, a mint fuldokolva kitört a melléből a rettenetes méltatlankodás. Ő! Neked! Előbb engem temess el. Te akarsz vele békülni, te, a ki tudod, hogy gazember. Erről ne beszélj. De édes lelkem... Te akarsz kezet szorítani azzal a bitanggal.
Miért mondta lelkem, hogy az ura elpusztult a tébolydában? Sárika anyja sírva fakadt és odabújt az ura hóna alá. Az Isten elvette az eszemet szepegte igazi és mély bűnbánattal. Most azonban kifelé! üvöltötte újra a férj és az országútra mutatott, amelyen vígan kapargáltak Dömötör csirkéi az imént elhaladt, búzával megrakott szekér nyomában.
Sokáig nem lelt szóra szomorusága, s végre feleségét is sírásra fakasztá férjének mély szenvedése, sympathiából-e vagy talán más okokból, azt maga sem tudta. Végre hosszú kínlódás után kibírta Kristóf dadogni felesége nevét. Judith lelkem Judith! sóhajtá szívrepesztőn és epesztőn lelke mélyéből, s úgy érzé magát, mintha borotvával vágták volna ki tüdejéből ezen keserves szavakat.
Hát a mi Bécsben nincs, nem lehet az máshol? te Bécsben alkalmasint csak tökfejekkel találkoztál, mert magad is csak azzal jöttél vissza, s még sem akarod elhinni, hogy kutyafő is lehet embervállak között, mért tanultál annyit, ha még azt sem tudod? Hiszen, kedves lelkem, nem értesz te ahhoz, én lásd sok geographiát által forgattam, mert egy egész álló esztendeig voltam Bécsben.
Amikor Bánkyné ebben a korai időben meglepte, Marietta nem minden rossz érzés nélkül kérdezte maga magától: vajjon mit akarhat? De azért nagyon mutatta, hogy örül. Megcsókolta a vendégét és még furcsább bizonytalansággal állapította meg hirtelenségében, hogy az nem csókolja vissza. Szándékosan kerülte, hogy ezt valahogy észre vegye. Isten hozott lelkem: mi jót hoztál? tedd le a kalapodat...
Mintha valaki, aki láthatatlan, titokban be bekukucskált volna. Mit akarok mondani? Tulajdonképen csak egy nagy és örök mondanivalóm van s ezt olyan jól tudod. Szeretlek! Nagyon szeretlek és te vagy az első és egyetlen asszony, aki ezt így hallja tőlem, a szívem lelkem remegő, boldog, mindent kináló nagy vágyával utánad... Ne fordulj el.
A Nap Szava
Mások Keresik