Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 9.
Az soha semmi különös dolgot nem csinált, csak épen egy nap kezdett el az udvar közepén a nagy napvilágosságban vonyítani, amidőn azt mondták reá, hogy lelket lát. Másnap meg is halt a mángorlókamrában az öreg Jóska bácsi, aki negyvennyolcban huszár volt, azóta pedig konyhaudvaros.
Mindig ilyen volt, bizonyította, hozzám fordulva; azt hiszi, mindenki olyan, amilyen ő volt. Ahányat, látott, annyi tetszett neki. Palika nem olyan. Ő az én fiam. Őneki a családja lesz mindene; a gyerekei... Ó Istenem! alig is várom! Bár megérhetném még jó Istenem! Más kivánságom azután nincs is az életben. Gyuri bácsi kacagott.
Gyuri bácsi ennek a rettentő anyai szenvedésnek a láttára elfeledte a maga nagy kétségbeesését és fűhöz fához szaladgált valami bizonyosság után.. Egyszer hetek múlva ragyogó arccal került haza; lelkendezve, örömkönyek közt ujságolta Ida néninek, hogy hála a jóságos jó Uristennek, nem esett el a fiu, hanem fogságba került. Látták. Többen is látták.
És azután megint eltelt egy pár hét, kínos, szorongó, de már reménykedéssel vegyes izgalmak közt; amikor értesítést hozott Pestről egy külön staféta, hogy a Pali gyerek csakugyan fogoly és Vladivosztokban van; oda vitték, ott őrzik a háború végéig. A külön embert Gyuri bácsi egyik régi jó barátja, egy ezredes küldte ki hozájok az írott jelentéssel!
Bandi bácsi, a nagyasszony édes ura, ilyen esetekben csak kívül maradt a társaságon, amelybe a felesége úgy sem lett volna hajlandó férfit bevenni. Kint pipázgatott a kertben, vagy a folyosón és félfüllel hallott néha egyet mást, amit a „bizottság" nagy zajjal tárgyalt és elhatározott.
Az északi firmamentumon mindegyre erősebben rajzolódott ki a távoli tűzfény, amelyről Heiszer bácsi megemlékezett és amely valami Rudnik nevű orosz község végveszedelmét jelentette. Az erdő szélén két útcsapás vonta magára kutató figyelmemet, az egyik innen keletnek, a másik egyenesen északnak ágazott el.
No már édes öcsém, szólt Ádám bácsi könyökkel fordulva a fagylaltos csésze felé, a mit eddig beszéltél Deák Ferencz felől, azt még csak hittem, a hogy hittem, de már azt, hogy Deák Ferencz ezt a czukorból csinált jeget szopogassa, ugyan el nem hiteted velem, ha megfeszülsz is! Egymás mellett ültek a templomban a legátus meg a kurátor, ünnep délelőtt, mikor a pap prédikált.
Dehogy nem! tréfál mellette Balásy. Hát nem tudja? Vendéglő a törött bögréhez. Talán inkább a vigma-gyárhoz. Hát ez megint miféle gyár? csodálkozik az özvegy. Náci bácsi közbe szól: Nem gyár, de víg magyar. Ilyen együgyűségeken mulattak száz és jó egynéhány év előtt Budán. Hát még Pesten!
Jóska öcsém aztán elvitte a fagylaldába, hozatott neki is, meg magának is egy adag fagylaltot. Hát ez mi? förmedt rá Ádám bácsi; tán azt gondolod, hogy én ezt, bolond vagyok és megeszem. Jó ez, bátyám, biztatá őt Jóska öcsém. Deák Ferencz is itt szokott fagylaltozni mindig, néha három adagot is megeszik.
A francia címirat zavarta; attól tartott, hogy roszszúl egészíti ki; pedig ha rosszúl adresszál akkor a fiú majd nem találja megkapni. Bizonyosan sóvárogva várja szegény a hazai híreket. A mama levelét! Gyuri bácsi hűségesen címezgette az ilyen leveleket, azaz: levelezőlapokat. Mert csak azt lehetett küldeni. De ilyet azután mindennap, minden áldott nap.
A Nap Szava
Mások Keresik