United States or Djibouti ? Vote for the TOP Country of the Week !
Hozzá is látott ez a specifikáláshoz, de bár minden talpalatnyi földjét százakra meg ezerekre tette, a százezer kurta forint csak nem került ki. Végre kilenczvenezerre kisütötte az összeget s ment a levéllel a grófhoz. Itt van nagyságos uram, már tiz ezernek nem tudtam helyet adni, azt csak ráadásképen fizesse ki.
Hát kérdé ismét szelíden a káplár a fatornyos hazádba üssön a ménkű kilenc oldalról október tizedikén: hát miért? Matiász Sós felelt: Jelöntöm alásan: csak. A »csak« nagy szó, amire nagyon bajos szólni valamit. Ebben az esetben épen azt jelenti, hogy Matiász Sós nem hajlandó annak a megmondására, miért kell neki az engedély.
Csakhogy vágott közbe lelkesülten a kapitány a mi legénységünk még mindig hiján van a disztingváló képesség legelemibb követelményeinek is. Azon kezdem, kedves jó méltóságos uram, hogy nem szégyene-e az államrendőrségnek, hogy akad egy olyan őrparancsnok, aki az alkotóművészet fölkent fejedelmét, a mi halhatatlan és büszkén szeretett ...
Oroszlay Jakab ezalatt lassan haladva az utczákon, még egyszer végigfutotta gondolatban mindazt, miről Kardossal beszéltek, s törte rajta fejét, kit érthetett az a «főrendű» elnevezés alatt, s hogy e szóra mi okból jutott neki eszébe Eszthey, kit mindenki könnyelmű, de becsületes gavallér embernek tartott, s többnyire szerették is, bár ő nem különösen szimpatiált vele.
Lassan eresztette le az ostort. De azért forrott a vére és alig tudott nyugodtan beszélni. Úgy, úgy! tisztes a szándék, no lám... Most mindjárt éjfél lesz; lám! De ha már így van, akkor csak tessen beljebb kerülni; akkor mindjárt elintézzük; megkérdezzük Tercsit; ha minden úgy igaz, ahogy maga mondja, akkor majd meglássuk. A fiatalember nem mert ellenkezni. Lehet, hogy nem is akart.
De azóta már messze járhatnak, mert erről a vidékről az összes ezredeket elvitték észak felé. Tehát vége... Más kérdezni valóm nem volt. Egy darabig hallgattunk, azután én törtem meg elsőnek a csendet. Becsületesen megmondtátok, emberek, amit tudtatok, elválhatunk egymástól békességgel. Menjetek haza. Ezzel markukba nyomtam a puskákat és ráveregettem vállaikra. Menjetek, Isten nevében!
A kocsi készen van, abban majd aludni fog ifijúr, hanem hát az nem megy olyan könnyen. Van neki vagy huszonhét szál haja, amíg azt annak rendje és módja szerint kefével nem illetik, ifijúr nem fog a szundításhoz. Ellenben, mikor érzi a fejebőrén a kefét, nevet s félig lecsukja a szemeit. No hirtelen bele a kocsiba.
A feljebbvalók szeszélye kitanulhatlan. Itt-ott elfojtott parancsszó hallatszott: Feltakarni! Sortávolság... lépést, lépést! Húzd meg a puskát, nem vagy finánc. Brauneck hevesen gesztikulált legelől. Ezúttal a bandával akadt dolga. A banda kislova igen sovány, micsoda botrány ez már megint. Talán megeszik a zabot előle. Hol az a lovász? Az a kutya jöjjön raportra.
Mindössze a téglából épített templom kormos falai állottak érintetlenül a közelükben elterpeszkedő hamurakás mellett, amely két héttel ezelőtt még parochia volt és otthona az orosz pópa nagyszámú családjának. A tőlünk balkézt eső erdei tisztáson levő urasági kastélyon és melléképületein nem lehetett változást észrevenni. Minden olyan állapotban volt, mint ottlétem rövid ideje alatt.
Hier, hier! hallatszik szórványosan a sorokból s a többiek némi tisztelettel, még inkább szomorúsággal tekintenek reá, hogy lám, ez már tökéletesen kivégzi a katonaságot. Így van ez a rukkolásokon. Megy a társaság a mezőkön jobbra és balra, az ismert mezőkön, ahol már minden útszéli fát ismer kisded gyermekkora óta.
A Nap Szava
Mások Keresik