United States or Namibia ? Vote for the TOP Country of the Week !
És a szegény asszony gondolkozott, hogy mit mondjon, de csak mindig visszakerekedett oda, a honnan elindult: Uram Isten elveszed, el, el... Még tovább is mondott valamit, valami ilyest: Nem is mondom, hogy add vissza; csak becsüld meg szegénykét, én édes drágámat. Olyan szép volt már; hogy' beszélt, mennyi mindent mondott, kutya, macska, ló, anya, apa, Sári!... mind, mind mondta.
Húzd föl a sárczipőm s add ide az esernyőm. Ernesztine szó nélkül engedelmeskedett, mialatt kipillantott az ablakon, melyen át az égen sötét felhőket lehetett látni, mik vihar közeledtét jelenték. Hermance grófné készen volt s kezébe vette az esernyőt és indult az ajtó felé. Mit mondjak, ha a gróf haza jönne? kérdé Ernesztine. A mit akarsz... Mondd, hogy sétálni mentem. Ilyen időben?
A kis leány ugyan azt mondta, folytatá félénken Atlasz úr, hogy csak a nagyságos asszony kezébe adjam; de hát én neked mégis atyád vagyok és az öreg asszony is azt mondta, hogy tőled semmit sem szabad eltitkolni. De ne hidd, hogy Klárára rosszat akarok mondani; én nem tudom, mi van a levélben és nem is akarom tudni. Add ide a levelet! ismétlé Sándor.
Talán már le is feküdt, és gondoltam, éjjel úgy sem tehet semmit, elég, ha másnap reggel kapja meg a levelet. Ne haragudjál, ha talán rosszúl tettem... Add ide azt a levelet, mondá Sándor.
Fogjunk hozzá, Regina, add errébb azt a muszka nadrágot, lássuk, mire megyünk vele? Kiraktam magam elé a »Proprietäten«-raktár tartalmából a tűt, cérnát, ollót és azután elkezdtünk okoskodni a nadrág fölött. A feladvány nem volt könnyű, de nem is megoldhatatlan. Főleg, ha szabni tudtunk volna. De nem tudtunk.
Oh, Istenem, tudom én, hogy csak az enyém voltál; és mégsem voltál az egészen. Valami hiányzott... Gyere közelebb, nem bírok így ülni melletted; add ide a kezedet, hadd húzzam le a keztyűcskédet... Erre igazán semmi szükség sincsen. Azt mondtad, kérdezzelek. Beszélj. Ne mondd, hogy úgy mentem el tőled, hogy meg sem hallgattalak. Mit akarsz még mondani?
Ohó!... Add csak errébb azt a borsókonzerves skatulyát borsólevest fogunk főzni. Jó! Szereted a borsólevest? Bánom is én, csak meleg étel legyen. Úgy van! Az a fő, hogy meleg legyen. Ezenközben megmutogathatod, ha akarod, »igazi« formádat is. Meg fogod látni, hogy kanalazni fogom a jó meleg borsólevest és nem fogok elriadni, sem elszaladni. Tőlem figurázhatsz, lelkem!
LESBIA: Lentulus, te félsz?! LENTULUS: Én? Nem, dehogy! Vérszinü, régi bor Gyujtsa lángra agyam rideg szavát, Hadd higyjem, hogy a halál messze még! Add Lesbia ajkad szüz biborát! LENTULUS: Csókolj, ölelj! Ne tudjam, hogy az óra, Melyben karom először átkarolja Szüz testedet, remegő, tiszta vággyal Együtt száll el lelkünk vég-sóhajával...
A LEÁNY: Óh kegyetlen Fekete ég, add vissza holtamat! LESBIA: A halálban a csókom üdvöt ad LENTULUS: A csókodban a halál ize van, Szép Lesbia, tanits felejteni... LENTULUS: Kedvesét keresi Szegény leány! LESBIA: Látod, boldogtalan, Mert nem halhat csókolva kedvesét. LENTULUS: Nézd Lesbia, jobb élni szerelemben, Mint szeretni egy óráig, azért, Hogy a láva örökre eltemessen...
Kettő hogy ha pöröl, mind kettőt ejtsd el egyenkint, S huzd le a bőreiket; senki ne tudja csupán. Szűz légy s erkölcsös, ha a nap süt; bünt kikerüljed; Éjjel mind szabad az; senki ne tudja csupán. Csalni lehet jobban a barátság örve alatt is. Könnyebb ejtni szerét; senki ne tudja csupán. Hogy költött szinét a hazugság tartsa hivebben Add kétségesen; senki ne tudja csupán.
A Nap Szava
Mások Keresik