Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 26.
Éppen menni akartam hozzád, Veronika, kezdé gyorsan a grófné kérni, hogy vedd pártfogásodba ezt a fiatal leánykát, ki egyedül áll a világon, s teljesen el van hagyatva. Beteg? kérdé hozzá közeledve Veronika. Elalélt, de nemsokára magához tér, s egyelőre itt kell tartanunk. Jó leszel hozzá? Oh, mama, mily kérdés? kiáltott föl melegen Veronika.
Oh be el fognak rútítani a vérfoltok, csak csorba ne esnék éleden, mert az lelkembe fog gázolni és örökre megszomorít. Oh Pare Ferencz lelke, légy velem! S leült az asztalhoz, melyen Pare Ferencz folio munkája, és Hundeshagen főnotarius bátorító bora állottak, s hol egyikből, hol a másikból erősíté csüggedő lelki tehetségeit.
És még sem csaltalak meg. Szavaimra mondom, nem. Oh! Az asszony borus, szinte sötét arccal nézi a férfit. Mintha abban az „Oh" ban a felháborodás mellett leküzdhetetlen megvetés is lett volna. Édes! Ne szólíts többet így. Egyáltalán ne tegezz. Ne tegezzen. Azt én nem tudam. És te sem tudod. Azt mink nem tudjuk. Majd megválik. Tapasztalni fogod. Látod?!
Tudja, mi az, mikor egy vidéki szinigazgató virágot ad egy szinésznőjének?!... Annyi bizonyos, hogy Berényben nem történt ilyesmi Hollósy Kornélia óta. Óh, maga elrontja az örömömet! Mért csúfolódik? Nem örül velem? Nem, nem örült vele. Boszantotta, hogy a leányt ilyen boldoggá teszi valami, amiben neki semmi része s amit egy cseppet se tud komolyan venni.
Jakab is megjött a fővárosba? kérdé férjétől. Oh, ő már három napja, hogy ott hagyott bennünket, s mi háziúr nélkül mulattunk, kinek helyét Loránd pótolta. Ez különös vendéglátás, jegyzé meg Veronika. Nem volt itt? kérdé Bertalan gróf. Nem láttuk, azt hittük, birtokán van. Az egy csodálatos és érthetetlen ember, mondá rossz kedvvel az idősb Eszthey.
Faragja nagyapó elsőbb laposra, azután az ódalait barkácsolja, utóbb mélyíti, hogy az a valóságos kanálhoz híven hasonlítson és löhessön vele merni csakugyan. Ráér csinálni, mert egymaga van a tanyában, a többi odajár kint a földben Isten áldásáért. Óh Mária légy üdvöz. Csak a sánta varnyú gyün oda féllábon, de hisz könnyű annak féllábon járni, akinek csak egy van.
Ha elég pénzt adtál volna, nem csináltam volna adósságot; mert magában az adósságcsinálásban én nem találok élvezetet. Egy-két rossz este a kaszinóban, egy kis botlás a lóversenyen, s mindjárt együtt van néhány ezer forint. Összeírtam, oh! én pontos ember vagyok, nem hasonlítok azokhoz, kik az ablakon szórják ki pénzüket. Oda haza majd átadom neked a lisztát.
Oh, gróf úr... rebegte a leányka, s még valamit akart mondani, de a szavak érthetetlen dadogásban vesztek el. Mondja «Jakab» és ne nevezzen gróf úrnak, Dózia.
Óh, édesatyám, mily kegyetlen szavak ezek! Atyja eltaszította magától. Amilyeneket érdemelsz! Kedden este örök frigyre léptek és engedelmesnek, szelídnek, odaadónak akarlak látni! Az leszel-e? rivallta haraggal. Az leszek, atyám!... rebegte ekkor Klára megtört hangon és szobájába távozott. Tehát kedden este! Hat órára készen légy! Már mindent elintéztem.
Bár Trismegistos és Paracelsus szerint két egyformán jártas adeptus elébb feltalálja a nagy titkot, de hol találjak én hozzám illő társat, mikor engem tekintenek e szent tudomány első felkentjének? Oh, bárcsak küldenének egyet a jó vagy rossz hatalmak! Ha maga a Sátán volna is, örömmel fogadnám. Az óra kilencet ütött. Barettáját mélyebben fejébe nyomva, a setét folyosókon átment az első épületbe.
A Nap Szava
Mások Keresik