United States or São Tomé and Príncipe ? Vote for the TOP Country of the Week !
Félóra mulva kijött az öreg Bojth, Veress elkisérte a kocsiig s türelmesen hallgatta, a mint motyogva magyarázott valamit: kávéskanállal kétóránkint, azután jön a por ostyában, erős leves, csirkehus, a többit aztán elvégzi az Isten. Veress ráintett a fejével, hogy: igen, a többit majd elvégzi az Isten, s azzal visszament a házba.
Együttesen vagy felváltva őrködünk az izzítás felett, ahogy a körülmények engedik mondá ünnepélyesen a tudós házigazda. De lássuk csak, nem mulasztottunk-e el valamit?
A vendégek nagyrészt már összegyűltek s a kastély termeiben, melyek az ünnepnapra mind ki voltak nyitva és földíszítve, kisebb-nagyobb csoportokra oszolva halkan beszélgettek és várni látszottak valamit, magok sem tudták, mit.
No, csak ne jajveszékelj, öreg, mondá Manó előkelő higgadtsággal. Ha megsúgok neked valamit, ki fogsz ugrani a bőrödből. Már is vagyok olyan kedvben, hogy szeretnék kiugrani a bőrömből. De a mit én mondok, attól örömödben fogsz kiugrani.
A gejzirek medencéje olyan, mint a szita, tele van lyukakkal és minden lyukon zúgva tör elő a forróvíz, gőz és majd itt, majd amott szökkenik fel egy-egy gejzir. Az egyik sokáig hallgat, de aztán annál nagyobb erővel süvít 70 80 méter magasba a forró víz és 300 méter magasba a gőz, a másik alig pihen valamit, sűrűbben dolgozik.
Idáig mindig csak halmok voltak, azután jöttek a gödrök. Azok közül egybe beletette az ember a koporsót s nagyot szusszant. Csakhogy itt vagyunk már. Kifáradtam, a teremtésit... János! Jól van nó... Mondjál hát valamit, mert én nem igen vagyok embere az ilyesminek. Az asszony komolyan töprengve, hogy meglátszott az arczán a gond, gondolkozni kezdett, hogy mit mondjon.
Ő maga is írt; vagy legalább hozzáírt valamit a mama leveléhez. Ida néni mindig hagyott egy sornyi helyet őneki is és el nem engedte, hogy apa is írjon a fiának. A levelekre megjött időnkínt bizony nagyobb időközönkínt a megnyugtató válasz Vladivosztokból, a világ végéről. De hála Istennek, csakhogy jött, ha ritkán is, és ha meg is látszott rajta, hogy a fiú nem írhat szabadon, amit akar.
Az öreg pedig csak tovább faggatta. Eligazítottál mindent? El. Nagyon komor vagy. Az. Valami kellemetlenséged volt? Volt... sok. Felpillantott s ez a nézés elárulhatott valamit abból, a mit érzett, mert az öreg asszony egyszerre letette a villát s mintha valami világosodni kezdett volna az agyában, sápadtan, hebegve kérdezte: Rám haragszol?
Egészen csinos kis harapás. Fájt? Dehogy! Jól esett. Igazán sajnálom... és már rég megbántam, hogy úgy viseltem magamat, mintha okom lett volna rá, hogy többre becsüljem magamat, mint amennyit valóban érek. Pedig meg fogod látni, hogy többet érek, mint amennyire te becsülsz... És az is igaz, hogy én csak melletted érek valamit, azért mindig melletted akarok maradni.
Aztán sokszor hátrafordult, mondani akart valamit, de mindig csak lenyelte. Mikor uj kaptatóra értek s megint előttük állott a lejtő, amin uszik majd a ló is, meg a kocsi is, végig törülgette az arczát egy nagy vörös kendővel s csendesen beszélni kezdett a leánynak. A kisasszony fiatal s ha veszni kell, az a rendje, hogy én pusztuljak, a vén. Az már ugy lesz.
A Nap Szava
Mások Keresik