United States or Cambodia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Pedig amikor megkértél, megigérted a gyámomnak becsületszóra, hogy sohasem veszel többet kártyát a ke... A főhadnagy közbevágott: Igen, igaz! Nem is tudom, hogy esett: megtörtént, azt hiszem, egy kicsit mámoros lehettem. Mennyit vesztettél? hangzott a fagyos kérdés. Hm, hm! Kissé kellemetlen, kissé sokat. Annyit, hogy pénzt kellene felvennünk. Ha te aláírnál egy váltót szivem...
A kezemet fogta, énekelt, aztán egyszerre nem tudom hova lett. Talán a kocsik vitték el, sok jött, nagyon sok, elől az, a melyik füstöl. Nem láttuk, egyszerre ott volt mind, én is elestem, megütöttem a fejem. Mikor elmentek a kocsik, sehol se volt. Bambán rámeredt az anyjára és még egyszer megkérdezte: Nem jött haza?
Egyszerre rideg, elutasító lett irántam s oly alacsony dolgot tételezett föl rólam, hogy nem léphetem át többé az Eszthey-palota küszöbét. Most már értem halványságodat, midőn a kapu előtt találkoztunk, de azt is tudom, mi a grófné ridegségének az oka! Ismét Veronikáról akarsz beszélni? kérdé türelmetlenül Jakab gróf. Ő, és egyedül ő az oka, hogy haragban váltatok el.
Hiszen tudod, hogyan szokott ez történni. Tudom, sóhajtott Atlasz úr, ámbár én soha sem voltam uzsorás. Mennyi hát az egész adósság? Kétszázezer forint, körülbelül. Körülbelül! Nagyszerű! Mikor azt mondják, körülbelül, akkor bizonyosan van azon fölül. És én most fizessek! Honnan a pokolból fizessek? Ha te is elhagysz minket, édes atyám, mondá Eveline újra görcsösödő zokogással, akkor elvesztünk.
Remélhetem, hogy újra ki fogja hollétüket kutatni? Igyekezni fogok, bár e perczben nem tudom, hol keressem nyomukat. Megfoghatatlan, hogy Dózia nem felel levelemre! Arra nézve ellenőrzi őt Lamberth Klára, s ez a fiatal hölgy méltó tanítványa Holcsinak, sőt talán saját véréből való vér. Az is meglehet, hogy leánya. És Dózia oly nagyon bízik benne.
Tudom, mit akarsz mondani, de... kiáltott föl szenvedélyesen a gróf, gyűlölöm ezt a beszédtárgyat, azonban kénytelen vagyok vele, hogy tisztán lássunk. Tisztán, világosan, hogy elejét vegyük Veronika boldogtalanságának. Nem, Berti, én nem akarok semmit tudni, mondá szomorúan Hermance könyes szemekkel, s kezét egy perczig arczához szorítá.
Bele kötsz a legjobb barátodba, csak azért, hogy elmondják neki: megverekedett, nem tudom kiért, mindig megverekszik valami semmiért! Ha esik az eső, szalmakalapot téssz föl, ha fú a szél, fütyölsz és azt mondod, hogy segítesz neki. Okos ember vagy. Látod, már utánad jött! Azért akart behajtani minden kapuba, hogy okvetetlenül megtaláljon. Én, én nem ilyen vagyok; katona vagyok.
De nem, kifelejtem a legfontosabbat. Mielőtt elmentem volna, gondolom egy-két nappal, de hát az mindegy... Nem mindegy? Hát szerda volt, azt tudom, most már csak annak járjanak utána, hogy mikor utaztam el, mert erre nem emlékszem biztosan. Szerdán délelőtt elmentem Hallerhoz. Gondoltam, erre az emberre bizhatom rá legnyugodtabban az asszonyt.
Szirmayné és Szodoray leírhatlan indulattal, öröm és aggó, kínos várakozás között gyötörtetve hallgaták az olvasó öreget. Szirmay Ilona levele. Édes jó anyám! Ha édes jó anyám veszi-e ezen levelemet, vagy nem, azt nem tudom, de arról sem vagyok bizonyos, akkor én hol és hogy leszek.
Mert aminthogy nem szabad, hogy egy igazi államban az ember mártíriuma legyen a szegénység, épúgy nevetséges volna, ha a gazdagság s az előkelőség állna az útjába valakinek. Nem tudom, hogy ki tartaná azért Alkaiost vagy Pindarost elvetendőknek, mert arisztokraták voltak, Horatiust mert szegénysorsból vergődött föl, Plantust, mert rabszolgamunkát végzett és malmot hajtott.
A Nap Szava
Mások Keresik