Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 20.
Mily jó ön, barátom. Tovább nem maradhatok! felelé és eltűnt a setét lépcsőboltozat alatt. Kevéssel utóbb a házigazda nehéz léptei kopogtak a lépcsőkön. Komoran, összeráncolt homlokkal lépett be és néma fejbiccentéssel a pattogó, süvöltöző athenora elé állva, pár pillanatig a lángokba merengett, azután leült.
Ernesztine, az a vén csacsi fecsegett, gondolta bosszusan. Ugyan mire való volt ez a szószátyárkodás?... Ezért jól meg fogja szidni. Akkor ő csak pár órára jött ide s szó sem volt arról, hogy tovább maradjon nálunk, viszonzá erőltetett mosolylyal, de titkolhatatlan zavarral Hermance. Ama kisded arczképet is ő hagyta itt akkor, melyet én találtam meg, s mely, mint mondja, anyja arczképe?
Különben megbízhatik bennem, mert tudom én, hogy mi a kötelesség. S csöndesen poroszkált előre a jól ismert úton. Vidovics Feri számított erre a hűségre. Annyira megbízott a lova erkölcsében, hogy alig haladtak pár száz méternyire, nyugodtan elaludt. Ha tudta volna, hogy hová viszi az ostoba állal! Mekkorát rántott volna a gyeplőn! Mint fordult volna ellenkező irányba!
Oly hévvel beszélsz, Hermance, mintha saját ügyedet védenéd, mondá enyelegve, de egy bizonyos figyelmeztetéssel hangjában. Ez a megjegyzés Enyingit figyelmessé tette, s most gondolt csak arra, hogy kik előtt pendítette meg a kényes tárgyat, és pár szóval sietett azt bevégezni. Nem tudja, a fővárosban van-e Oroszlay? kérdé Hermance, fölhevüléséből összeszedve magát.
Mindössze Klein Mór nem bírja meghúzni a puskatust, mivelhogy nincsen ereje hozzá szegénynek s ennélfogva az első sorba állítják, hogy a hátulsó legény a puskáját igazgathassa alkalomadtán. Mikor a kapitány Wolhynyaczky, akit pár hó előtt helyeztek át a szép Sziléziából, lejön a csapathoz, már semmi hibát sem találhat.
Csak arra gondolt, hogy egy pár nap mulva San-Remo olajfái között fog bolyongani, pompázó tavaszban, melyhez képest a mi májusunk zord, szigoru időszak.
Ilyenkor voltak a tervezgetések; már tudniillik, hogy Kardos tervezett; előterjesztette a szándékait, elmondta, mit végzett; tapintatosan úgy tett, mintha mindenre jóváhagyást várna, pedig senkisem mondhatott neki ellent; hisz a gazdálkodáshoz a boldog pár majdnem semmit sem konyított. El sem lehetett volna nagyobb ellentétet képzelni, mint ez a két férfi volt: Borsody meg Kardos.
Ugy tudom, hivatalból is áttették az ura mellé... Pár év alatt igen leromlott az öreg. Már jól benne voltunk a háborúban. A nagy Moloch, minket orvosokat is ugyancsak hajtott. Ritkán láttam. Feltünt. Nem jó így, öregem. Nagyon egyedül vagy. Legényesebbek vagyunk, ha asszony köti csokorra nyakkendőnket... Szatírikusan pislogott. Tán ördögöd van, Jánoskám, hogy egy követ fujsz Zsenkó lányommal.
Nyár lévén, fehérben volt. Az embernek a szépséges Apolló lepke juthatott eszébe róla. Tarcsayné a szemével kisérte őket, amíg láthatta; amíg csak el nem tüntek a haragoszöld fenyőfal mögött. Milyen szép pár, gondolta, és tünődve hajolt kézimunkája fölé. Időnkint boldog pillantásokkal kereste a veranda előtt levő homokos térségen a kis gyerekeit, akik ott játszadoztak.
Máskor meg elmondtak egymásnak mindent, ami csak eszükbe jutott, ilyenkor a férfi megfogta a leány kezét s el se eresztette, míg csak búcsúzni nem kezdtek egymástól. Ez tartott a leghosszabban, pedig csak pár lépésre váltak el egymástól. Megbukom a vizsgán, nem tudok tanulni mondta egyszer a férfi. Tud már eleget, mondta a leány s büszkén nézett rajta végig.
A Nap Szava
Mások Keresik