Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 8.
De hát az adott szó? hát a katonai becsületszó? Szabad-e azt megszegni? Ez a nő bennem egy mesebeli hőst sejt, egy Lohengrint, a ki az ártatlanságot védni jön hattyu hátán. Szabad-e ezt a hitet megczáfolnom? Szabad-e az adott szót megszegnem? Nem! vasbul leszek. Megtiltom a szemeimnek, hogy ránézzenek. Csupa szomoru dolgokról fogok gondolkozni. Előveszem a dienstreglement s végig olvasom.
A bátyja most már csakugyan megijedt s hozzá akart menni, hogy segítsen rajta. No mi bajod? A leány most már fölállott, nekitámaszkodott az asztalnak, hogy erősebb legyen s most már keményen, olyan érdesen beszélt, a milyen hangot ebből a szép, piros, üde gyermekszájból nem várhatott az ember. Mit akarsz? Azt akarod, hogy belehaljunk mind a szégyenbe, a mit ránk hozol? Meddig megy a hitványságod?
Ő csak lement almát venni s az oláh emberek fölkeresték, ha levelet kellett írni haza a faluba a hegy mögött, mindjárt az első házban a fatemplom mellett. Juonnak volt ott valakije, a Blánka, ez a fehér, tiszta leány, oh, hogy miért kell elmenni hazulról az embernek... No, mindegy, bun.
Most is egyedül lesz, mert én távozom, viszonzá erőltetett mosollyal a nő. Egy kis vitánk volt ön miatt, de azonnal jókedvű lesz ő, ha megyek. És e szavak után gyorsan elhagyta a szobát, de kívül az ajtónál megállt, s nagy nyugtalansággal hallgatódzott. Utálatos vén asszony, kezdé mormogva az öreg úr. Szeszélyes bolond, makacs és önfejű, bár megszabadulhatnék tőle.
Megpróbáltam csavarni egyet a dolgon. No, az én szegény szilvóriumom most már elegendően kikapott, Regina, adj neki pardont és ne szidd többet. Úgy sem igen van már belőle több egy-két kortyocskánál, ami pedig volt, az elmúlt. Isten hírével mars be a lyukba... sülyesszük el és hagyjuk ott. Jól van, hagyjuk ott, de igazán nem haragszol? Mondtam már, hogy egy percig sem haragudtam.
Lassan eresztette le az ostort. De azért forrott a vére és alig tudott nyugodtan beszélni. Úgy, úgy! tisztes a szándék, no lám... Most mindjárt éjfél lesz; lám! De ha már így van, akkor csak tessen beljebb kerülni; akkor mindjárt elintézzük; megkérdezzük Tercsit; ha minden úgy igaz, ahogy maga mondja, akkor majd meglássuk. A fiatalember nem mert ellenkezni. Lehet, hogy nem is akart.
No, csak ne jajveszékelj, öreg, mondá Manó előkelő higgadtsággal. Ha megsúgok neked valamit, ki fogsz ugrani a bőrödből. Már is vagyok olyan kedvben, hogy szeretnék kiugrani a bőrömből. De a mit én mondok, attól örömödben fogsz kiugrani.
Az Eszthey-palotába. Nem soká fog Dózia ott maradni, mondá nevetve a leány, mire az öreg nő helyeslőleg intett fejével, azután elmondta neki a lefolyt jelenet részleteit...
Azok ugyan, akik akkor nálatok voltak, többé nem bújnak ki.... No, de most fogj hozzá! Addig elhozom a köpenyeget. Minden ruhádat kimosd, Regina! Tudom, tudom! Nem kell századszor mondanod, hogy minden büdös... Mondtam már, hogy ezt úgyis tudom... Vállat vont s fölbiggyesztette a száját. Azután hátat fordított és kezdte ledobálni magáról a rongyait.
A reggeli kávé után kifelé tartottam már a kávéházból, amikor a tulsó sorokból a nevemet hallottam. Előbb egy férfi kiabált, azután egy nő is. Visszafordultam, áttörtem magamat a még tegnap estéről halomra rakott székek közt s amikor asztalukhoz értem, alig-alig tudtam megismerni őket. Egy régi házigazdám s az özvegyasszony nővére ült az asztal mellett.
A Nap Szava
Mások Keresik