Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 8.
Ennyi mindaz, mit az idő rövidsége miatt kikutathattam Boglár Kálmánról és leányáról s azon reményben, hogy megbízásának kívánsága szerint megfeleltem, maradok alázatos szolgája Nyilas Mór.» Na? kiáltott Atlasz úr, várakozással teljesen, miután fia összehajtotta és visszaadta a levelet. Ez a nő soha sem léphet a mi családunkba! mondá Eveline határozottan.
Kardos közelebb hajolt hozzá, mert hangja halkabb lett s majdnem suttogva folytatta beszédét. Eszthey grófné látogatása boldog fordulatot idézett elő a beteg nő még hátralévő életében.
Az úrfit mintha hátba vágták volna. „A legjobb lovas!" csendült a fülébe, miközben fájós tomporát simogatta. És ezt neki mondják. Éppen Bözse mondja! Ettől a dicsérettől végkép elmult a Peti indulata. Büszkén nézett Bözsére, meg az úrfira és újra mondta leereszkedő biztatással: Gyűjjön no, fogi meg a kantárszárat; majd segítek, hogy túl ne forduljon, ha kapaszkodik. Ez már több volt a soknál.
Másnap visszatértek hozzá, hogy nem ér ez semmit, válaszsza el őket megint. Jól van, monda Reverend Clock: és kivitte őket az udvarra. Ott megfogott egy tyukot. Annak a két lábát kezébe adta a férjnek, a nyakát az asszonynak, maga pedig fogott egy éles bárdot, s derékon ketté vágta vele a tyukot. No, már most „a halál választott el benneteket“, mehettek a.... majdnem megmondta hová! Tud németül.
Nem nálunk... Én nem fogadhatám be vendégül. Emiatt, azt hiszem, ellenségünkké lett... De nem nagyon félhetünk a haragjától. No, no! Te nem tudod, mekkora hatalom van kezei között... felelte kedvetlenül. José szemei égtek és egy fejjel magasabbra látszott nőni, midőn büszkén és diadalmasan végre kimondhatá: A mi kezeinkben nagyobb hatalom van. Mester, a nagy titkot megtaláltam.
No továbbá így italoznak ők egy asztalnál s mert kegyetlenül hideg a bor, nevetik egymást, mikor nyelik. Suba alá kék ezt tönni, hogy melegödjön véli Péter. Ott is van már mondja a másik, ahogy megint beöntött egy pohárral. Komoly alak lép be a sátor nyíláson. Magas, kékbeli ember. Subája, léptében, méltósággal lengi körül.
A haldokló asszony ujra felkönyökölt a párnára, s gyönyörködött a gyilkos villantásokban, amik a szép kalap alól átjárják a most már némán összegubbaszkodott, reménykedésében porig alázott, mozdulatlan fakóarczu asszonyt. Megelégedett pilantása mintha azt mondta volna, hogy: no ez is megkapta a magáét. Valami azonban egyszerre figyelmeztette arra, hogy mi vár reá.
No, megigéri, hogy bejön, fölkeresi és szép szóval hazacsalja. Fejébe teszi az ünneplő kalapot, kezébe a kampós botot és megindul. A városba érve, nem nehéz Jánost megtalálni. Az út ott haladt el az eleven-halott mellett és kihallatszik János danolása.
Azért legjobbnak találta a dolgot, mennyire lehet, javára fordítani, s abból a legnagyobb hasznot húzni, így legalább, ha szerelme üres kosarat kapott, fösvénysége teli erszényt nyerhetett. Judith pedig, míg a szeretők boldogságukba merülve a bojárt egészen elfelejték, nem mulasztá el dicső szokása szerint ezt boszantani. No uram, most kegyelmed nélkül is elmegyünk Magyarországba.
Elébb azonban hadd mondjam el az egész disputát, mert kegyelmed becses személyét is belevonták. No, erre kíváncsi vagyok!
A Nap Szava
Mások Keresik