Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !

Frissítve: 2025. május 31.


Minden téli ruhájukat bepakkolták, miért Holcsi úr haragudott s azt mondta, téli öltönyt csináltathatnak külföldön is. Oroszlay pár pillanatig gondolkodott. Ez az érv megzavarta őt, azután mondá: Mindegy, bármikor jönnek is vissza, ismétlem, maradjon addig hely nélkül.

Ez utolsó szavak által helyre akarta hozni meggondolatlanságát, de az már kevés hatást tett hallgatóira, hisz mindketten tisztában voltak vele. Az most már mindegy is, kitől tudta meg hol és kilétét Eszthey... kezdé az ügyvéd kenetteljes hangon, mi részvétét akarta kifejezni. Leveléből olvashatta elhatározott szándékát, s én, fájdalom, most már mit sem tehetek megvédelmezésében.

No, de meg is fenyegettem a vén lustákat, hogy kicserzem bőrüket, ha valami hiba talál esni a kutyámban, míg oda leszek. Meg sem mondtam nekik, hogy hová megyek. Az ilyen csontos fejű vén parasztnak amúgy is mindegy. Nem érdekli ezeket már semmi, csak a róka, meg a farkas annak is csak a bőre.

Maga se tudta, hogy mit, de valami rettenetesen gorombát, sértőt, hogy ugy szökjék az arcukba a vér tőle, mint a hogy pirulnia kellett neki ma. Hogy azután mi lesz, az mindegy. Alig mentek pár lépést visszafelé, ujra egyebet gondolt. Kivette a kocsis kezéből a gyeplőt s megint hazafelé fordította a lovakat. Hajtani próbált, de unta.

Én fizetek négyezer forintot készpénzben és magát megválasztják képviselőnek. Képviselőnek? Engem? Aztán melyik párthoz kell tartoznom? Az mindegy. Választhat magának pártot; de én azt tanácslom, legyen kormánypárti, mert akkor legkönnyebben kaphat hivatalt vagy épen viszszajön a megyébe, mint főispán. Egy grófból minden lehet. No hát, mit mond az öreg Atlasz tanácsaihoz?

Kevés megtakarított pénzük volt és azzal is ugy bántak, hogy: vigye az ördög, most már ugy is mindegy fölették, fölitták s hamarosan elfogyott. Kezdtek kijózanodni. Keserűség, düh fogta el őket. Az okosabbak megtanították őket, hogy mennyire igazuk van és hitvallássá vált közöttük, hogy most már semmi sem segít, csak a kitartás.

Tizenegy esztendőt vesztettem rajta, de azt hiszem, hogy azt az egy pár évet majd behozom Sturmon. Ki az? Itt a szomszéd boltos. Sokat igér. Csupa egészség. Ámbár ez a számítás már kezd megingani egy kicsit, mert hát a kapitány ur is sokat igért még csak ezelőtt két hónappal is. Mindegy, ebben az emberben megbizom. Nem igen volt még beteg... Hogy sokat él, azt gondolja?... Nem sokat.

Mutatta szőrös, durva kezeit s ujra mondta: az öklömmel. A fiu elgondolkozott, hosszasan bámult bele a pohárba s mikor fölemelte a fejét, azt kérdezte: Hát azután? A másik fölvonta a vállát s ivott: Az mindegy. A mi azután jön, az nekem semmi, hanem a zsandárt leütöttem volna. Nem jól tetted volna, nem jól erősítette a fiatal ember s a többihez fordult, mintha igazságot kérne.

Ja, schmarren... az úgy volt, hogy az ezredes úr magasztaló szavakkal volt irántam és azonnal a sturm után kinevezett őrmesterré, de az Abzeichungot még nem volt időm felvarratni és hogy közben meg is sebesültem, nekem ez most már mindegy! Nem igaz, hogy nekem ez most már mindegy? Jobb zupát a Spitálban azért nem kapok. És ez a a Spitál.

Ez nagy úr volt, ez az Izmail bég, de rövidség okáért csak Szmail bégnek neveztetett, mint ahogy Jusszufot Juszónak, Ibrahimot Ibrónak szokás nevezni, de az mindegy, ugy-e bizony, bármiként nevezik az embert, mert azért az ember nem változik.

A Nap Szava

kalpagomat

Mások Keresik