Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. július 13.
Már az intézetben azok voltunk. Pedig te idősebb lehetsz vagy három évvel. Csak kettővel. És aztán Edit a komolyságával hamar lett nagy leány. Most mondd meg nekem őszintén: amióta elvetted, csakugyan volt valakid, akit másképen szerettél? Tarcsay merőn nézett az asszonyra. Nyomatékkal mondta: Van. De miért kell ezt olyan határozottan tudnod? Az asszony elpirult. Zavarosan védekezett.
A festő utána nézett s akkor sem tudta betenni az ajtót, mikor már eltünt a szemei elől. Szegény gyermek... Már nem vagyunk mi egymáshoz olyan őszinték, mint eddig, mondta egyszer a leány s megteltek a szemei könynyel. Miért? De igen... Miért nem beszél nekem többé arról, a mint gondolkozik? Olyan szép volt... De nem igaz. Nem! Ön mondja ezt? Ön? Én, beláttam.
De mivel tapasztalásból tudtam, hogy a Regina apró, hunyorgó szemei még az én gyakorlott szemeimnél is élesebbek, óvatosságból megkérdeztem, hogy észrevett-e valamit és ha igen mit? A leány bólintott. Nem bizonyos, hogy jól látok-e... dörmögte gyanakodva, de mintha odalenn nem volna tiszta a levegő... A patvarba! Dehogy is nem az! Képtelenség, hogy ide most ellenséges katona eljuthasson
„Kilenczezer tonna pókháló raktárban. Profit egy millio. Mi perczent nekem? Különben vállalat magam.“ 4-ik telegramm. Szivárványfi Gyémántfinak. „1¼ perczent sensalia.“ 5-ik telegramm. Gyémántfi Szivárványfinak. „Kevés.“ 6-ik telegramm. Szivárványfi Gyémántfinak. „1⅖ sensalia, meg leány feleségül.“ 7-ik telegramm. Gyémántfi Szivárványfinak. „Hány testvér?“ 8-ik telegramm.
Azt mondta, hogy mindenből lehet tanulni valamit, csak nézni kell, hallgatni, figyelni, okoskodni s az ilyen eszelős leány még a mérföldes tarlón sincsen egyedül, mert vele van az Isten.
A gyerekek utána bámultak; azt hitték, ragad vele a ló, nemsokára eltűnt a fasorban. Bözse meg Peti még akkor is kacagott rajta. Jaj, de furcsa volt, vihogott a leány, jaj, te Peti, te! Peti elégedetten röhintett rá: ühüm!
Mintha valamelyik sarokban a nehéz, nagyvirágos szőnyeg alatt selyembe öltözött szép leány bujt volna el s annak a lehellete táplálta volna a szobát... A vendégnek egyszerre eszébe jutott valami: Kellene nekem egy ember mondta. Egy ember. Minek? Valami ember, akinek a zsebében megférne egy kis mellékes pénz. Valami ördög, afféle szegény nép, aki körmölget, ha munkát kap.
Olvastam a grófnak egy Holcsi úrhoz írt levelét, melyben tudatta azzal, hogy értem jön és magával visz. Jakab gróf mind nagyobb csodálkozással hallgatta e szavakat, s visszagondolva arra, mit neki Hermance grófnő mondott, hogy Dózia létezéséről sem férjének, sem fiának nem szabad tudni, valószinűtlennek találta azt, mit a leány beszélt.
Legyen nyugodt, mindent meg fogok tenni, a mi az ön és a leány érdekében áll, kinek szemei már az első perczben emlékeztettek valakire, de nem tudtam rájönni a hasonlatosságra. Most tudom, kinek a gyermeke ő, s azt be is fogom bizonyítani. Tegye, tegye! kiáltott könyörgő hangon Somorjay, és kimerültségét egyszerre ismét lázas erély váltotta föl.
Csak a föld mélyéből előtörő patak egyforma csobogása hallatszott, amint a köveken lerohanva, megkezdte futását a halott falu felé. Hol van az a leány? Vizsgálódtam, de nem tudtam fölfedezni. Talán lefeküdt és alszik? Beljebb mentem a torok belseje felé, hogy megkeressem. Hollá, itt vagyok a vízzel! Merre vagy?
A Nap Szava
Mások Keresik