Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 16.
Nagyon boldog? kérdé elfojtott sóhajjal, fájdalmas kifejezéssel Veronika. Bizonnyal én vagyok az első, ki így szól önhöz, mindenki ellenezte eddig tervét, a ki tudott róla? Mindenki, viszonzá szomoruan Jakab. Kik voltak azok, Enyingi? Tudom, hogy ő önnek bizalmas barátja. Elmondtam neki, mert oly telve volt szivem, hogy ki kellett azt valaki előtt öntenem. De ő ellene volt tervemnek.
Jakab gróf türelmetlen mozdulatot tett. Én tanácsolnék neked valamit, Lóránd, mondá erőltetett mosolylyal. És az? Próbálj szerencsét te Veronikánál, úgy látszik, nagyon érdeklődöl iránta. Hasztalan fáradtság és hiú remény volna, a mit tanácsolsz. Ki tudja? Én semmi tekintetben sem vagyok hasonló hozzád, s hogy Veronika téged szeret, a fölött semmi kétség.
Mindenki azt hitte, soha sem fog az megnősülni, mert kivéve Eszthey Veronikát, soha sem foglalkozott egyetlen rangjabeli leánynyal sem, s azt, hogy ahhoz is csak mint jóbarát közeledett, senki sem tudta; talán csak maga Veronika, ki finom itéletével meg tudta bár különböztetni az udvarlást a barátságtól, mind a mellett mindaddig remélt, míg meg nem győződött arról, hogy Jakab Dóziát szereti.
Jakab gróf gyors pillantással tekintett körül, mintha valakit keresne, de a szoba üres volt s arczán csalódás látszott. A nap teljes fényével sütött be az ablakon s vidámmá, nyájassá tette a helyiséget, melyből, hogy csak kis idő előtt távozhatott valaki, mutatta egy az ajtó közelében elejtett zsebkendő s egy a pamlagon felejtett női szalmakalap, mellette napernyő.
És ő gondoskodott magáról, jobban, mint bárki tehette volna; s azért voltam bátor azt a tanácsot adni, hogy hagyja őt ott, a hol van, hol barátnőre akadt, ki szereti őt s bizonynyal nem hagyja a sors esélyeinek kitétetni. Jakab gróf mindezt szokatlan hévvel adta elő.
Mindenki így beszélne a dolog állásáról. Azt hiszed, eltántoríthatsz engem föltett szándékomtól? Az nem is volt szándékom! Most csak az a kérdés, mi módon érintkezzem Dóziával?... folytatta bizonyos keserűséggel Jakab gróf. Adj tanácsot. Várd meg, míg ő hírt ad magáról. Ha kiván veled beszélni, azt tudatni fogja. Ki tudja, mi tartóztatja abban?
Tehát a viszontlátásra ma este nyolcz órakor, mondá Hermance, de midőn az ifjú elhagyta a szobát, majdnem leverten fordult férjéhez: Úgy látszik csalódtunk Jakab érzelmeiben Veronika iránt, mondá szomorúan, s félek, hogy leányunk maga is csalódik. Nem lehet arra adni, mit az emberek beszélnek, viszonzá a gróf.
Sőt ez megmásíthatatlan elhatározásom azok után, miket öntől hallottam, viszonzá hidegen Hermance, s olyan mozdulattal, mi nyiltan jelezte, hogy végét kivánja vetni a társalgásnak. De Jakab gróf nem mozdult helyéről. Tehát Obrennétől sem fog fölvilágosítást kérni? kérdé csalódva, majdnem megrovással. Teljesen átengedem önnek a cselekvés terét s távol kivánok maradni az ügytől.
Arra nincs ok! kiáltott föl megrettenve Hermance, ki már megbánta szenvedélyességét, de Jakab gróf meghajtá magát és tartásán s vonásain látszott, hogy a mit kijelentett, azt nem szándékozik visszavonni. Lesütött szemekkel, lehorgasztott fővel haladt ki a palotából, hova éppen akkor lépett be Enyingi Loránd, mint rendesen, a legrózsásabb kedvben.
Jó reggelt, mondá egy édes csengésű hang, melyet Dózia az első vallomás óta nem tudott feledni s pirulva viszonzá Jakab gróf üdvözletét, ki szerelemteljes pillantással függeszté arczára szemét. Jó reggelt, rebegte halkan, elfogultságával küzdve Dózia, s arcza majd halvány, majd biborpiros lett s az ifjú észrevette, hogy hangja erősen reszket.
A Nap Szava
Mások Keresik