Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 16.
A többiek észrevették lehangoltságát, de nem tudakozódtak okáról s kedélyesen mult el az est, csak Jakab vetett olykor egy-egy kérdő pillantást Esztheyre, kit még sohasem látott oly csendesnek, mint ma, ki rendesen alig birt jókedvével, s gyakran majdnem korához nem illő csapongó vígságban tölté az időt.
Mihelyt Kardos hirt hoz nekem önről, azonnal sietek fölkeresni, mit nem kell mondanom, hogy ön nélkül nem kell nekem az élet, s jóban, rosszban örökre híve marad Oroszlay Jakab. Dóziának könyek gyültek szemébe e sorok olvasása alatt. Kedves ajka boldogan mosolygott, s miután megcsókolta a levelet, ujra zsebébe rejté és gondolkodott, hogy adhatna hirt Jakabnak, mit eddig lehetetlen volt tennie.
Jobban tenné, ha nem is fogadna el meghívást, jegyzé meg Veronika szomorúan. Hermance erőltetve mosolygott. Egyedül ő tudta a családban, hogy miért jött Jakab a fővárosba, kivel Holcsi lakása előtt találkozott, de az azt mondta neki, hogy még aznap este visszautazik. Miért nem tette? Ő nem szokott valótlanságokat mondani... Mit beszélhettek Holcsival?
Úgy meg kell vele ismerkednünk! kiáltott föl Eszthey Béla, s a többiek nevettek, kik együtt érkeztek velük, a bajusztalan, gyermekarczú ifjú élénk fölkiáltásán. Meglátogathatjuk őket Tornyoson, mely csak félórányira fekszik Jakab birtokától, ha ugyan ki nem dob a vén sárgaképű uzsorás ügyvéd, mi mai viseletéből itélve megtörténhetik. Nem tudom, mi lelte ma?
Ha jól láttam, Holcsi ügyvéd szállt le a vonatról, s hajtatott el ama fogaton, mondá Eszthey Bertalan, ki fiával érkezett Jakab gróf látogatására. Ő volt, viszonzá Enyingi, és csodálatosan sietett el innét, mintha félt volna találkozni velem, kit egyedül ismer a társaságban. Vajjon miért? Én is ismerem őt látásból, mondá Bertalan gróf, de a vonaton nem láttam. Itt lakik ezen a vidéken?
Honnét jön ily gondolatokba mélyedve? kérdé Jakab, szokott nyájas modorában szólítván meg őt. Ha magamban vagyok, rendesen dolgaimon tűnődöm. Az én hivatásom sok fejtörést kíván. Előbbre van már azon az úton, melyen, mint a multkor mondta, érdekes fölfedezéseket vár? Sokkal előbbre, de engedje meg gróf úr, hogy most még ne beszéljek arról.
Jöjj el ma este a kaszinóba, hol várni foglak, mondá kérő hangon Jakab gróf. Te nem tudod, mily messze van még nekem a holnap, ki lázas félelemben töltöm az órákat, míg bizonyost nem tudok. Ott leszek!
Oly száraz, egykedvű volt a hang, melyen szavait kiejté, hogy majdnem sértve érezte magát a feleletre. De én így nem közeledhetem hozzá! Egyelőre nem! De jobb is, ha bevárod, míg Holcsi dolga a törvényszéken lefoly. Ki tudja, miféle fölfedezések jönnek napfényre. Mi közöm Holcsi ügyéhez? kiáltott föl haraggal Jakab gróf. Az nem tartozik össze Dóziával. Azt ma még nem lehet biztosan tudni.
Nem találván ott a leánykát, beleült egyik csolnakba és ringatta magát a habokon, szemét nem véve le arról az irányról, honnét annak érkeznie kellett. Azonban mult az idő. A nap már magasan úszott az égen, de a várva-várt alak még mindig nem tűnt föl a látóhatáron s Jakab nyugtalan kezdett lenni.
Talán a remény, a bérkocsi történetének megtudása, vagy az az elhatározás, hogy Jakab gróf segítségét kéri, okozták, hogy ez este különösen előnyösen nézett ki fekete bársony ruhájában, fehér gyöngysorral a nyakán, mi nemcsak férjének, fiának, de a vendég ifjunak is feltünt.
A Nap Szava
Mások Keresik