United States or Guyana ? Vote for the TOP Country of the Week !
Hiszen tudod, hogyan szokott ez történni. Tudom, sóhajtott Atlasz úr, ámbár én soha sem voltam uzsorás. Mennyi hát az egész adósság? Kétszázezer forint, körülbelül. Körülbelül! Nagyszerű! Mikor azt mondják, körülbelül, akkor bizonyosan van azon fölül. És én most fizessek! Honnan a pokolból fizessek? Ha te is elhagysz minket, édes atyám, mondá Eveline újra görcsösödő zokogással, akkor elvesztünk.
Atlasz úrnak végig kellett néznie, hogy az ő kikerülésével mint bontják föl pezsgős palaczkjait, mint iszszák drága pezsgőjét. És nem szólhatott ellene, hiszen Sándor rendelte így és egészen rendjén valónak találta.
Karthágoy Didonia grófné egyike azon hölgyeknek, kik szépek. Didonia a szó szoros értelmében nő volt; mert hiszen, ha férfi lett volna, valószinüleg nem lett volna Hannibál gróf felesége. Egy napon Hannibál gróf megtudta, hogy Didonia grófné valakinek levelet irt. Sejtelmei megsugták, hogy az a valaki: férfi; hanem azt nem sugták meg, hogy kinek hiják azt a férfit?
Az asszony igen meg volt ijedve, mert hiszen már attól félt, hogy elveszett. Hogy hátha már elverte mind a pénzt s eszméletre jutván, szégyenletében a Tiszának ment. De nem az történt.
Nem csalódtam benne, gondolta és egyezerre minden erejét visszatérni érezte. Katonák, kiáltotta elfulladva, utánam. Még mindent meg lehet menteni. Megfordult és a csapat élén rohanni kezdett fölfelé. Sűrű golyózápor sivított el fölöttük. Bátorság, fiaim, hiszen nem találnak. A katonák rendületlenül követték. De ebben a pillanatban egy legény ordítva bukott arcra. Egyszerre vége volt mindennek.
Mellette van még egy kisebb hely is, aminek teteje nincsen, csak az oldalait födték be ponyvával, hogy a szél oda be ne járjon, valamint kiváncsi szemek se bírálgassák ott sülő- és főzőasszonyok tetteit. Bár hiszen már ezek sem a régiek, mert apránként mindenféle régi módinkat elfelejtjük.
Hoztam valamit Kálmánnak, hogy kényelmesebben és szebben feküdjön. Ugye nem veszi rossz néven és elfogadja tőlem. Hiszen a fiáért van. Jungné felállt a székről és karikás, fáradt szemei összehúzódtak. Kezét csókolom, méltósága. Kérem mondta halkan. Gyönyörű finom lepedők és párnahéják voltak és egy gyönyörű selyem takaró. Betették a konyhába. Jungné is bement és nem jött ki estig.
Hiszen ő csak egy inas, felelt Atlasz úr lenézőleg, de azért mégis egy gyors fürkésző pillantást vetett megvetésének tárgya felé, ki az asztalhoz támaszkodva, keresztbe vetett lábakkal állt e beszélgetés alatt, közömbös, részvétlen arczczal, halkan fütyörészve és fényes csizmájának hegyes orrára szegezve szemét.
Én már akkor tudakozódni kezdek, hogy teritettek-e már? No, hiszen szépen megörvendeztetnének, ha erre a kérdésemre azt felelnék: „Méltóztassék excellentiádnak megnyugtatni magát, most keresi a szakács a gyufát a konyhában, mihelyt megtalálja, mindjárt tüzet fog rakni, öt órára pontban tálalni fog.
Esedezve nézett a zsandárokra s még egyszer elmotyogta nekik, hogy: bocsássák be őket, hiszen mindnyájan szegény emberek. Mikor belökték a küszöbön, félre akart hárítani utjából egy szuronyt, kétségbeesve nyomta oldalra a puskacsövet s mutatta, hogy nem tehet róla, utána jönnek. Még annyit látott, hogy a melléből kiömlik a vér s egy utolsó, szemrehányó tekintettel végigesett a küszöbön.
A Nap Szava
Mások Keresik