United States or Cyprus ? Vote for the TOP Country of the Week !
Köszönöm, fiam, én jól vagyok, csak ti legyetek jól, felelt félénken az öreg asszonyság, kinek szemei ki voltak sírva. Hol van Manó? kérdé Sándor körűltekintve a szobában. A két öreg ijedten nézett egymásra s egy ideig hallgatott. Mit akarsz Manóval? kérdé végre halkan az öreg asszonyság. Sajnálom a tegnapi összeütközést, felelt Sándor.
Klára egy ideig hallgatott, habozni látszott; azután erőt vett magán, közelebb lépett apjához, körülnézett, nincs-e valaki a közelben, mert e beszélgetés a plébános kertjében történt, s aztán halkan mondá: Nem akartam neked szólni, nehogy szükség nélkül fölingereljelek, nem is tartottam jelentékeny dolognak, de ha azt hiszed, hogy ez az ember még veszélyes lehet boldogságomra, mégis jobb lesz, ha beszélünk róla és szándékáról.
Most Obrenné még jobban csodálkozott, mint előbb, s nem tudva eltalálni, mit ért a grófné a «kezükre járok» kijelentése alatt, habozva, majdnem halkan mondá: Hogy mi czélja van bátyámnak Dóziával, nem tudom, de nem tagadom, hogy ő küldött engem méltóságodhoz akkor, mikor először szerencsés voltam fölkeresni.
A legény olyasmit dünnyögött, hogy kinek mi köze ahhoz; de csak halkan mondta; nem akart volna most civakodni, hiábavaló szavakat váltani.
Jó csillagom, segíts, suttogta halkan s lehaladt a lépcsőkön, de most zárt ajtó előtt állt, s nem tudta, mitévő legyen. Fogalma sem volt arról, hova vezet az a hosszú folyosó, mely jobbra-balra nyult előtte, de sejtette, hogy egyik oldalon az a főkapunál végződhetik. Tünődve állt helyén s reszketést érzett tagjaiban, de gyorsan okoskodni kezdett helyzete fölött.
Tessék, csak tessék kérem felelte Zelma néni izgatottan, lelkesen és félrelökdösött mindenkit az útból. Tessék itt van egy szék, ha tetszik leülni. Hogy érzi magát? kérdezte a hölgy halkan Jung Kálmántól és elpirult, mert az egész udvarban mindenki hallgatott. Aztán lesütötte a szemét, mert Jung Kálmán nem felelt, csak sápadtan kitágult szemekkel bámult az arcába.
A másik kisasszony mindannyiszor visszanézett rá, nyájasan, szívesen, mintha már régi ismerősök volnának. Odalenn Lola megszólított egy szolgát, hogy hívják ki a nénjét s mialatt egy szempillantásra magukra maradtak, Vidovics hirtelen közelebb hajolt a szemébe mosolygó archoz s halkan, vakmerő bizalmassággal megkérdezte tőle: Hogy hívják magát? Maga édes-kedves!
Egy bizonytalan járású, halkan káromkodó kopott munkászubbonyba ütköztek bele, a zubbonyból fölvetődött egy sápadt arc, az arcból két villogó szem, a szemekből kilobbant a meglepetés, a gyanú, a düh és a bosszú és az asszony elsikoltotta magát. Jézus Istenem, az uram! Dömötör majdnem kiejtette kezéből a gyereket, a férje pedig elordította magát: Megcsíptelek benneteket, dögök!
Szigorú arca még keskenyebbé vált, amikor halkan mormolta: Amit én egyszer kimondok!... És aztán hirtelen más hangon, emeltebben, hozzátette: No, mindegy. Gsak arra akarlak figyelmeztetni, hogy Malvin az én leányom. Az én vérem. Az én nevelésem. Az én akaratom lakik benne. Bandi úr elszörnyedt. Dühös rettegést érzett. Csak nem gondolja mama? Csak nem képzeli? Ohó! Hogyisne.
Kétségkívül! viszonzá hévvel Jakab. És a szerelem, folytatta halkan, elfogultan Veronika. Az egészen más érzés, mint a többiekért való rajongás, viszonzá önkéntelen lelkesüléssel Jakab, s arcza gyorsan elváltozott és ismét azon álmodozás ült rajta, mi oly ellenállhatatlanná tette vonásait, s szeme oly kifejezést nyert, mintha a távolban látna valamit.
A Nap Szava
Mások Keresik