Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. november 22.
Pedig az élet célja: körtefát faragcsálni, agyagot kiformálni, bronzot megönteni, alabástromot lecsiszolni, kiizzadni, elfáradni, lefeküdni, pihenni, aludni. Soha életemben nem voltam ilyen vidám, egészséges és könnyű. Halkan kopogtattak. Belépett a szobába Lőrinc fráter, a konyhamester.
A vendégek nagyrészt már összegyűltek s a kastély termeiben, melyek az ünnepnapra mind ki voltak nyitva és földíszítve, kisebb-nagyobb csoportokra oszolva halkan beszélgettek és várni látszottak valamit, magok sem tudták, mit.
Ernesztine boszusan állt a becsukott ajtónál, s halkan mormogta: Ki ez a leány, s mit szándékozik vele tenni a grófné. Csak nem...? A következő szavakat elharapta, azután majdnem fönnhangon mondá: Eh! Mily badar eszme! Hisz gyermekkora óta ismerem őt. Mily ostoba gondolatokat idéz föl az emberben a harag és kielégíthetetlen kiváncsiság. Nem törődöm vele.
Ezeket az éles szavakat halkan mondta, hogy az előadást ne zavarja s a tompított hang kétszeresen éreztette, milyen ingerült. De a tekintete most is derült maradt; a szeme nem tudott haragudni. Vidovics úgy nézett rá, ahogy vádlotthoz illik, mikor bírája beszél.
Várj... súgta halkan a leány nem tanácsos fejjel nekimenni a falnak... Nem hederítettem rá és nem engedtem, hogy megfogja a karomat. Tökéletesen megbíztam a ragadozók finom ösztönében, melyből jókora adagot oltott belém a természet és életmódom s minden aggodalom nélkül állottam meg az épület udvarán, amely elhagyatott, csendes és épen oly rettenetes szemetes volt, mint amikor utoljára láttam.
Szegény Sándorom, hiszen te beteg vagy, nagyon beteg vagy, mondá halkan, melléje lépve és végig vonva kezét izzó homlokán. Érzem, tudom, nem tagadom, beteg vagyok. Sokszor mondtam én ezt magamnak, sokszor neveztem önmagamat őrültnek és igyekeztem kinevetni őrültségemet.
Dó-zi-á-tól, rebegte halkan, s olvasni kezdett, mialatt mély csönd honolt a teremben. A levél a következőket tartalmazta: Sacré-Coeur, 12/9. 19.... Szeretett kedves grófnő! Onnét írom e sorokat, hol lenni egyedüli rendeltetésem a kolostorból! Beléptem a szent szűzek közé, s itt maradok örökre és fölveszem a fátyolt. Ne aggódjanak miattam, hogy híremet eddig nem hallották.
Nem győznek meg szavaim? kérdé majdnem fájdalmasan a grófné, ki a hallgatást tagadásnak vagy dacznak vette. Nem tudom! rebegte halkan, bizonytalanul a kérdett s idegesen simítá meg homlokát. Nos, tehát ma ne beszéljünk róla többé, különben is későre jár az idő. E szavak alatt Hermance csöngetett s Ernesztine jelent meg a küszöbön.
A szeme világított, ahogy Zoltánra nézett. Még halaványabb volt, mint rendesen. Halkan mondta: Nincs rá okod. Én csak egyet szerettem életemben... Hadadyn borzongás futott végig. Nem merte most megkérdeni, hogy kit. Elrémült attól az eszeveszett hamarságtól, amivel mindent mondanak már egymásnak.
Egy óra hosszat haladtunk már s én mindig elől jártam, ahogy az uramtól tanultam. Ahol másfelé kellett eltérnem, ott a kisérőm halk pisszenéssel figyelmeztetett. Nem is tudtam másból, hogy van valaki mögöttem olyan halkan mozgott. Egy pisszenés azt jelentette: jobbra! Két pisszenés: balra! Hátra se kellett néznem. A puskám a vállamon volt. A vadat magamnak kellett észrevennem.
A Nap Szava
Mások Keresik