Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. október 14.
„Ugy hiszem, hogy már épen közöltem azokat veled“, volt rá a válasz. A honvágy. T ...y Sándor és K ...y Gyuri két kiváló vezértagja a magyar emigrácziónak, azokban a vigasztalan napokban, a mik majd felköltötték, majd elaltatták a reménységet, a hazába ismét visszatérhetni: együtt időztek Genfben s ott segitettek egymásnak épiteni fellegvárakat.
Mert ha kihasad is a ködmön, azt bevarrja a varga, de ha börtönbe kerül a legény, azt a szégyent nem varrja már be senki. Hát csak így vannak eszerint s harmadnap beszélik egymásnak a pusztán az emberek: Úri mód mulatott a vásárba a Marci, hallja kend. Mögivott egyvégtibe tizenkét feketekávét. Főtárgyaláson
Minden érzékenység gyöngeség: igy a honvágy is az; férfiak nem szokták azt egymásnak megvallani, hogy fáj a szivök: inkább elütik tréfával. Egyszer künn sétálnak többedmagukkal a mezőn s intézik a magas politikát T ...y Sándor e közben észreveszi, hogy K ...y Gyuri el-elmaradoz a társaságtól, s valamit fölszed a gyepről, s azt alattomban, hogy senki észre ne vegye, a zsebébe csusztatja.
A gyönge rügyezés zöldje, idelent, megfakult. Az erdő szívéből mintha nagyon finom fátyol emelkedett volna fel ködszerűen és árnyékot borított volna mindenre. Az énekes madarak elhallgattak lassankint; mindegyre kevesebb hallatszott a sármány cirregésből, a cinke surrogásból. Még csak a fekete rigók üzengettek egymásnak, szerelmesen.
Bármennyire szeretett volna multjáról tudni, s talán összeegyeztetni azt, mit tőle hall, Hermance grófnő történetével, más térre vitte a beszédet, hisz különben is annyit szeretett volna neki mondani. Majdnem három hete, hogy találkoztunk pár órára Tornyoson, s néhány szót váltottunk, mi határozó volt egész életemre! kezdé meleg, olvadékony hangon; gondolt azóta arra, a mit mondtunk egymásnak?
Úgy látszik, jól mulat, s talán mégis teljesül óhajtásunk a házasságra nézve. Nagyon összeillő pár lenne! Mintha egymásnak teremtették volna őket, s ezenkivül Jakab egyike a leggazdagabb embereknek és születésére nézve sem hagy kivánni valót! Mindez úgy van, de az, a mi fő, az egyéniségében és jellemében rejlik.
Látod, Géza: amit te elhagytál, az el is múlt. De ezek itt kocsikáznak mellettem és köszönünk egymásnak. Az én egész életem huszonegy éves koromig. Semmi a világon nincs olyan érthetetlenül messze tőlem, mint ez a múlt. És kezet fogunk és beszélgetünk. Néha látom magam köztük. Azt hiszed, nem szeretem őket? Most már. Ugy-e rabok, ha kiszabadulnak, elszoktak kérni emlékbe a bilincseiket?
Mérgesen nézett utána, de ez a tekintet olyan rosszul sikerült, hogy egyszerre nevették el magukat reá mind a hárman. Még sokáig hallani lehetett, a mint a könyvből mormogva tanult odabenn a nagy diák. A lány és az anyja egymásra néztek, látszott a tekintetükön, hogy mindaketten Gergelyre gondolnak. Intettek egymásnak a fejükkel, mintha mondták volna: milyen derék fiu.
Érezte, hogy alkalmatlan, de nem tudott hamar alkalmas okot találni arra, hogy elillanjon. Szerettek volna beszélni, de nem tudtak. Nagyon idegenek voltak egymásnak.
Az igazgató-tanító meg előhozakodott, hogy neki is vannak néha kellemetlenségei a tanfelügyelővel, de ezt már nem hallgatta senki, a vendégek és a gazda hallgatva gyönyörködtek egymásban a jó ebéd után s csak egy kézszorítással mondták el egymásnak a jó kivánságot, hogy: egészségére adja Isten, a mit megevett.
A Nap Szava
Mások Keresik