Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 4.
Siessen utána és vegye el tőle, mert megöli, mint engem, ki nem akartam engedni, hogy Dóziát elvigye és küzdött velem, míg körmeit torkomba vájta s meg akart fojtani, hogy elhallgattasson, mi sikerűlt is neki, mert meghalok. És ezzel kilehelte lelkét.
De később, midőn a kis Dóziát biztos emberekhez elhelyeztem s a gyermek növekedett, szép lett, mint a feslő bimbó és ha meglátogattam, szeretettel tárta felém apró karjait és mamának nevezett, megszerettem, s megtartottam szavamat, igéretemet mindaddig, mig ő el nem hagyott. Ez a történetünk nekem és Dóziának.
Levelet nem mert írni neki, félve, hogy az más kezébe juthatna; de elhatározta, hogy másnap reggel puskát vesz vállára és átmegy a tornyosi határba, mintha vadászatra indulna, remélvén, hogy Dóziát a kertben, vagy a tó partján megpillantja, s amaz édes reményben ringatta magát, miként az szintén keresi a vele való találkozást, s azokat a helyeket, hol utoljára együtt voltak.
Klára közölte gyámatyjával, hogy Dóziát nem tudta lebeszélni a misére való menetelről, s e szerint nem maradt egyéb hátra, csellel tartóztatni őt vissza, és együtt tervet főztek ki, mi lehetetlenné tegye Dóziának a távozást... Alig volt nyolcz óra, midőn Klára heves görcsökről panaszkodott szobaleányának, s megbizta, hogy hivja be Dóziát hozzá, mert nagyon szenved.
Dóziát Eszthey Bertalannak először nálam kell látni, még pedig csak akkor, ha már ő eléggé praeperálva lesz, hogy mindent elhigyjem. Pedig nagyon mulatságos volna összejönni a szomszédokkal, mondá fölvillant szemekkel Klára, különösen, ha mind oly költőien szépek, mint Oroszlay gróf, sőt a másik is megjárja, ki vele volt itt, midőn a birtokot megvették.
Enyingi látva barátjának ábrándos rajongását, láthatólag megdöbbent. És a mellett tisztességes családból származik? hebegte, alig tudta mit beszél, a legnagyobb zavarral. Semmi családból! Anyja, atyja ismeretlen, nevéről sem lehet tudni, sajátja-e, vagy fölvett név? viszonzá Oroszlay, és én ha föltalálom, mindennek ellenére nőül fogom venni. Dóziát? kérdé elfogultan Enyingi. Őt!
Én leszámoltam mindennel, s egyedüli óhajtásom e zárda falai között tölteni életemet. És nem gondol arra, kinek koczkára teszi életét? kérdé mély érzéssel Veronika, levonva maga mellé Dóziát, s szeretettel fogva át derekát.
Mind a mellett nem marad más hátra, mint hogy haza vigyem Dóziát. Obrenné lesütött szemekkel hallgatott és Esztheyné még egy kisérletet tett. Ha például kétszeres árat fizetnék Dózia ittlétéért? kérdé bátortalanul; de az öreg nőnek vér szökött arczába ez ajánlatra. Miféle véleményben van rólam méltóságod, hogy ilyet ajánl? kérdé őszinte vagy tettetett megbotránkozással.
De belépve, nem látott senkit s végigsietve a szobákon, mindenütt Dóziát kereste, ki azonban nem volt sehol s ő csalódva tért vissza. Nem találom őt! De mihelyt szülőim értesülve lesznek az ön elhatározott szándékáról, gyakran láthatja őt, sőt bármikor is, házunknál.
Rosszul aludt, vagy jobban mondva, alig aludt valamit; folyton ama kérdéssel tépelődve: hol helyezze el Dóziát, kit legörömestebb tartott volna egy ideig magánál, de hát az leheletlen volt és gondolni sem mert arra... A csöngetésre Ernesztine azonnal megjelent, még pedig oly különös kifejezéssel arczán, hogy a grófné rápillantva, nyugtalanul kérdé: Mi bajod, Ernesztine?
A Nap Szava
Mások Keresik