Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 4.
A gőzeke mondá az öreg asszonyság elgondolkozva hasznos a gazdaságban és mindenesetre nagy örömöt fog okozni Sándornak, a ki olyan nagy gazda, hogy a régi, az igazi földesurak is hozzá járnak tanulni és bámulni... Mit akarsz ezzel mondani? vágott közbe szigorúan Atlasz úr. Talán azt, hogy Sándor nem igazi földesúr?
Klárát annyira meglepte, hogy mitsem tudott felelni e váratlan felfedezésre. Csak most jöttem meg... nem tudok semmiről! Elhiszem, hogy nem tudod! De kérdezd csak az öreg Ivánt, az majd elbeszél mindent... Azt is elmondja, hogy ő azt hiszi, atyád neki szánt feleségül. Klára majdnem felsikoltott: István! István, ijesztgetni akarsz! Fogadd meg nekem!
Ugyanazon az úton megyünk, amelyen előttünk azok mentek... Tudom. Tessék? Tudom, hogy azon megyünk... ne maradozz. Tudod és mégis a torkukba akarsz futni? Nem akarok. Már pedig ezen a nyomon egyenesen torkukba szaladunk. Van még valami locsogni valód?... riasztott rám bosszusan a vörös, miközben ismét hátat fordított és még gyorsabban szedegette előre lábait, mint eddig.
De egész este nem ment ki a fejéből ez a jelentéktelen kaland s bár korán tért haza, csak hajnaltájban tudott elaludni. Mintha sohase lett volna olyan idő, amikor nem ismertem!... szólt magában. Reggel felköltötte a legénye. Mit akarsz? A nagyságos úr azt parancsolta, hogy költsem föl s fogassak be, mivel Szent-Jánosra megy. Igazad van, majdnem megfelejtkeztem róla. Menjünk hát Szent-Jánosra.
A két embernek kipirult, fölhevült arcza mutatta, hogy heves vita folyt közöttük, és az öreg nő gyorsan elhallgatott, míg Somorjay nem törődve az idegen jelenlétével, elfojtott dühvel mondá: Oktalanság, ilyen lakót elbocsátani, talán ismét egy Zsófi-féle személyt akarsz ide venni, kit Kálmán azért bocsátott el, mert észrevették, hogy kémkedett?
Olyan fölöslegesen sokat foglalkozik vele, hogy tegnap már kénytelen voltam prédikációt tartani neki. Elment az eszed? kérdeztem. Mit akarsz? szólt szenteskedő, álnok pillantással, ő a szinügyi bizottság elnöke! Nos, nekem egy csöppet se tetszik ez a dolog.
Ahogy minden valamirevaló férfiember, minden valamirevaló asszonynak udvarol. Szokásból, illendőségből, időtöltésből, udvariasságból. De nagyon sokat voltál el hazulról. Gyanút keltettél. Amióta itt vagy, már hat hete, a lábamat sem tettem ki a pusztáról. Ez az. Mit akarsz ezzel mondani. Most nekem udvarolsz. Tarcsay nevetett. Magatok akartátok. Az imént mondtad. Fájdalom, igaz.
Csak kihoztuk a jó levegőre, mert már ugy is meg fog halni. Nem akarsz bejönni Alice az odúmba? kérdezte akkor a szobaur csendesen. Hát bementek a szobába és leültek az asztalhoz, az ablak elé és sokáig nem szóltak. Hát itt is lehet nálad lenni, nem csak Parisban. Mondta később a hölgy. Milyen jó az ilyet kipróbálni. Mért van az a vastag krétavonal a padlón? Ez a fal mondta a szobaur.
Egyszerre rideg, elutasító lett irántam s oly alacsony dolgot tételezett föl rólam, hogy nem léphetem át többé az Eszthey-palota küszöbét. Most már értem halványságodat, midőn a kapu előtt találkoztunk, de azt is tudom, mi a grófné ridegségének az oka! Ismét Veronikáról akarsz beszélni? kérdé türelmetlenül Jakab gróf. Ő, és egyedül ő az oka, hogy haragban váltatok el.
Regina szilvóriumot iszik és oktalanságokat beszél. »Ha bosszankodni akarsz tégy jót!« Regina ugy viseli magát, mint egy vadmacska, elhagyja a barlangot és eltűnik szemeim elől. Elhatároztam, hogy nem törődöm vele, hanem sorsára bízom. Elindulok, hogy valahol ismét megtaláljam a századomat. Mi minden van egy elhagyott csatatéren?
A Nap Szava
Mások Keresik